Századok – 2011

KRÓNIKA - † Lackó Miklós 1921-2010 (Hajdú Tibor) I/265

KRÓNIKA t LACKÓ MIKLÓS 1921-2010 Elhunyt Lackó Miklós, a Történettudományi Intézet egyik legrégibb munkatársa, sokáig vezető beosztású, de anélkül is mindig meghatározó személyisége. Kutatási területe időben körülhatárolt, a 20. század első fele, azon belül is főleg a két világháború közti negyedszázad, de tematikájában, széleskörű érdeklődésének és tudásának megfelelően, annál sokoldalúbb. Szerteágazó és terjedelmes munkásságát ismerve feltűnő, hogy 1956 előtt alig publikált valamit. Nem kényszerből, mint akkor sokan mások. Az ő problémája inkább a lehetőségek visszautasítása volt. „Későn érő típus vagyok" - szokta mondani. Talán, de az akkor burjánzó zöldségeknél érettebb volt. És óvatos, mint később is. Érdemben publikálni 1958-ban kezdett, már a Történettudományi Intézet munkatársaként, első nagy témája a magyar ipari munkásság története, szerkezetének alakulása a polgári korban, tehát 1867 és 1945 között. (A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930-1949) Századok 92. évf. 11958/ 5-6. sz. -Adalékok a budapesti munkásság összetételéhez az 1920-as évek végén. Bp. 1958. Akadémiai Kiadó 64 o. „Értekezések..." 6. sz. - Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában. Századok 94. évf. 1196014. sz. - Ipari fnunkásságunk összetételének alakulása. 1867-1949. Bp. 1961. Kossuth, 206 o. stb..) Evvel a témával védte meg 1960-ban kandidátusi disszertációját. Először 1962-ben, majd többször is Akadémiai Díjjal ismerték el úttörő munkásságát. Ez a tulajdonképpen szociológiai téma továbbra is foglalkoztatta, de miután ezekben az években a szociológia gyanús diszciplínának számított, intézete nem volt, a Történettudományi Intézetben is inkább csak megtűrt kutatási ág, más témákra tért át. Miután több tanulmányban vizsgálta a nyilas pártok társadalmi bázisát, publikálta a téma első tudományos vizsgálatát összegző „Nyilasok, nemzetiszocialisták. 1935-1944." c. könyvét. (Bp., 1966. Kossuth Kiadó. 347 o.) 1970-ben közzétett „A fasizmus Kelet-Közép-Európában" c. tanulmánya az elsők között törte át az előző évtizedek kötelező fasizmus-definíciójának (amely többek között a Horthy-rendszert fasisztaként jellemezte) korlátait. Az áttörést még éles viták követték, így a 10 kötetes Magyarország Története megfelelő, 8. kötetének (1976) előkészítésekor, melyek során határozottan kiállt az elavult, dogmatikus nézetek elutasítása mellett. Már az 1960-as években, különösen a történész Balázs Béla korai halála után, reá hárult az a nem egyszerű feladat, hogy összefogja a 2. világháború óta addig eltelt 1-2 évtized kutatásának eredményeit az Intézetben. (O rendezte sajtó alá Balázs akkor úttörőnek számító posztumusz munkáját: „Népmozgalom és nemzeti bizottságok, 1945-1946." ) Ót ugyan nem csábította e túl közeli időszak kutatása, de vállalnia kellett kötetek, konferenciák szerkesztését, kezdő kutatók irányítását — és túlzott lendületük mérséklését — néhányszor kötelező összefoglalók írását is, mint a Molnár Erik szerkesztette Magyarország Története c. kétkötetes kiadványban (1964, második kiadás 1967.) vagy Népi