Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
KRAUSZ TAMÁS KÖNYVÉRŐL 231 nin és a bolsevik vezetők a politikai ellenfelek és ezen túl, mint később kiderült, általában az egyén szabad gondolkodásának rendőri korlátait építették ki, anélkül hogy a rendszeren belül a korlátok 'lebontásának' lehetőségeivel konkrétan szembenéztek volna. A kérdések kérdése számára továbbra is 1917 októberének kérdése maradt: 'Megtartják-e a bolsevikok a hatalmat?'(322.) A kérdés mélyebb megértéséhez vélhetőleg érdemes és szükséges utalni arra a szociálpszichológiai tényre, hogy a testvérharcnak gyakorta a szokásosnál is véresebb a természete, valamint arra, hogy az itt említett deformálódás kisebb, ha Lenin nem oly gyűlölködve kezeli a demokrácia kérdését3 3 , s ha számára nem az a kérdések kérdése, hogy a bolsevikok megtartják-e a hatalmat, hanem sokkal inkább az, hogy ez a hatalom az a hatalom-e, amiért (nem csekély mértékben az ő műveként is) vértenger zúdult Oroszországra. Ezért aligha volt Lenin viszonya a politikai elnyomáshoz, az erőszakhoz és a terrorhoz oly „bonyolult", ahogy azt e helyen a szerző mondja.3 4 Ezzel természetesen egyáltalán nem kérdőjelezzük meg annak az igen terjedelmes következő résznek a szükségességét, amelyben a szerző a pogromok poklát boncolgatja. Lenin — s általában a marxisták — túlbecsülték az oroszországi (és európai) társadalom hajlandóságát a zsidóság befogadására, ellenben azt nagyon pontosan látta, hogy a pogromok a cári rendszer hatalomtechnokratáinak bevált eszközei közé tartoztak. Ugyanakkor „túlzott mértékben azonosította a feketeszázakat, az önkényuralmat és a kormányt, és nem mutatta meg a pogromokat elutasító erőket a kormányon belül, ami a forradalmár politikus gyakorlati törekvéseiből, hangsúlyaiból következett."(330.) A Népbiztosok Tanács 1918. július 27-i dekrétuma Az antiszemita mozgalom gyökeres kiirtásáról rendelkezett,35 de az antiszemitizmus mély társadalmi gyökérzete (közvetlenül az első világháborúban az orosz katonai főparancsnokság az egész zsidó lakosságot tette felelőssé a vereségekért, melynek nyomán újabb pogromok robbantak ki) okán a Vörös Hadseregben is előfordult progrom-agitáció, s véres pogromok történtek. Ezekre leginkább az 1920 késő nyarán Varsó alatti súlyos vereség okozta demoralizálódott állapotban került sor. A szakirodalomban felbukkant (magyarul is olvasható) azon állítással szemben, mely szerint Lenin közömbös lett volna e rémtettekkel szemben, a könyv meggyőzően mutatja ki az ezen beállítás manipuláltságát. (346-347.) A mű VII. fejezete a világforradalom kérdését járja körbe. Az elméleti fejtegetések nyomán három történeti kérdést tárgyal a fejezet. Itt tárgyalja a breszt-litovszki békét, majd a lengyel-szovjet háborút és végül a kommunizmus gyermekbetegségét, a baloldaliságot. Míg Marx a Német ideológiában a kommunizmust az uralkodó (vagyis legfejlettebb) népek egyszerre és egyidejűleg végrehajtott tetteként képzelte el, addig Lenin — jóllehet szintén a kapitalizmus globális természetét szem előtt 33 „Ahol 'demokraták' vannak uralmon — mondja a Mihelszon-gyár munkásai előtt 1918-ban — , ott kendőzetlen, igazi rablás folyik." Service: i.m. 434. 34 Ezzel természetesen nincs ellentmondásban az a tény, hogy Lenin számára számos esetben súlyos dilemmát okozott az erőszak, a terror alkalmazása. 35 Ez volt a dekrétum pontos címe.
