Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
KRAUSZ TAMÁS KÖNYVÉRŐL 227 len. A végkifejletet alaposan befolyásolta a gyűlés megnyitása előtt négy nappal Lenin ellen elkövetett merénylet. A sikertelen merénylet után „azt feltételezték, hogy az Alkotmányozó Gyűlés többségét kitevő eszer párt emberei állhattak a merénylet mögött."(273.) „Néhány napon belül kiderült — írja Service —, hogy a támadók monarchisták voltak. Időközben azonban olyan jelentést kapott a Szovnarkom,2 3 amely szerint a kormánykoalíción kívüli szocialista pártok bűnrészesek a terrorakcióban. Ezzel az volt a cél, hogy népellenes erőszakcselekmény vádjával befeketítsék a közelgő Alkotmányozó Nemzetgyűlés többségét alkotó pártjait." Magáról a feloszlatásról az angol történész így számol be: „A Szovnarkom nem dolgozta ki alaposan, hogyan lehetne megakadályozni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés első ülését. Úgy látszott, mintha Viktor Mihajlovics Csernou24 határozatlan ideig folytatni akarná az ülést. Lenin azonban nyílt akciót sürgetett pártja részéről, és társai némi vita után elfogadták az irányvonalát. Eszerint az Alkotmányozó Nemzetgyűlést be fogják rekeszteni, és másnap nem engedélyezik a munka folytatását. Lenin tervében azonban volt némi ravaszság is. Utasításának megfelelően az Alkotmányozó Nemzetgyűlés őrségének parancsnoka, az anarchista-kommunista Anatolij Zseleznyakov közölte az elképedt Csernovval, hogy az őrség fáradt, és az épületet mindenkinek el kell hagynia. Csernovnak nem volt más választása, mint hogy engedelmeskedjék, és a Tauriai Palotát kiürítették."2 5 A történetet nem csupán azért adtuk elő ilyen részletesen, mert a későbbiek szempontjából történelmi jelentősége volt, hanem azért is, mert régi módszertani tapasztalat, hogy az eszmetörténeti fejtegetések csak akkor lehetnek valóban minden szempontból meggyőzőek, ha azoknak a reálfolyamatokkal való kapcsolata kifogástalan. Ehhez természetesen abszolút nem szükséges minden részletezően megírni, ám minden olyasmit, amiből megalapozottan lehet másfajta következtetéseket levonni - tömören, de elkerülhetetlenül rögzíteni kell. A VI. fejezete első (terjedelmes) alfejezetében tehát Krausz Tamás ezt a témát boncolgatja. A téma historiográfiáját ismét nagy erudícióval és biztos elméleti érzékkel tekinti át. Megtudjuk, hogy 1991 után a témát háromféle módon, háromféle irányban torzítva ábrázolják. A liberális elemzések számára a nyugati parlamentarizmushoz történő csatlakozás lehetősége a vezéreszme, a szlavofil ihletettségűek a történteket az „eredeti orosz értékekhez" történő visszatérés lehetőségének elsikkasztása miatt kárhoztatják, a „nemzeti kommunisták" ellenben a végkifejletben az orosz forradalom természetes útjának a megnyilvánulását regisztrálják. Mindezek kapcsán a szerző joggal mutat rá arra, hogy az adott összefüggésben a történeti szervesség emlegetése „tisztán ideológiai általánosítás"; míg egyfelől a középkori és későbbi orosz históriában egyáltalán nem volt ismeretlen az alkotmányozás gondolata, tehát azt aligha kellett Oroszországba „bevinni", másfelől azonban az merőben más, mint a nyugat-európai alkotmányozási hagyomány.(269.) 23 A Népbiztosok Tanácsa - PR 24 A Gyűlés elnöke, az eszer párt vezetője. 25 Service: i.m. 398-399.
