Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
KRAUSZ TAMÁS KÖNYVÉRŐL 225 vált azzá — foglalkozik. Oly módon, hogy magának a hatalomátvétel kérdésének mindösszesen kereken három(!) nyomtatott oldal jut. Állam és forradalom - a fejezet címe, az alcím pedig így hangzik: A forradalom és szocializmus mint történelmi és elmélet lehetőség 1917-ben. így a „társadalomelméleti rekonstrukció" középpontjába a döntően a razlivi kunyhóban született nevezetes, mind a mai napig „talán a legnagyobb hatású, a leolvasottabb és legtöbbre értékelt Lenin-mű" szerző által adott értelmezése kerül. Értelmezése - mondjuk, mert a brosúra tárgyalására itt még a szokásosnál is jobban a különféle véleményekkel-beállításokkal szembeni vita logikája nyomja rá a bélyeget. A reflektív jelleget plasztikusan mutatja, hogy a fejezet négy alfejezetre, s azok összesen még hét kisebb fejezetre tagolódnak. Az Állam és forradalom világtörténelmi jelentőségét a szerző abban látja, hogy az kettős értelemben is az októberi forradalom filozófiájává vált. Mert egyrészt megfogalmazza a hatalom megragadásának és távlatilag a szabad közösségek önkéntes társulásának célját, másrészt pedig „a későbbi fejlemények hiteles kritikai elméletének is részévé vált"(224.) Azzal a mai világgal szemben, amelyben e dolgozat „egy doktriner fantaszta pipafüstös álmodozásává szublimálódott, s „minden 'komoly' szellemi irányzatnak illett-illik kigúnyolnia", Krausz Tamás (az egyébként évtizedes eszmei előzményekre épülő) brosúrát „a legérdekesebb utóéletű Lenin-mű"-nek mondja.(225.) Bár a másfajta interpretálásokkal szemben a szerző azt hangsúlyozza, hogy Lenin egy egész korszak feladataként értelmezte a kommün-demokrácia megvalósítását, s állam és társadalom viszonyában éppen nem az előbbinek történő alárendelődést, hanem a fordítottját fogalmazta meg, két kérdésben maga is (bár igen tapintatos módon és a feltételes módot használva) bírál. Egyrészt arra utal, Lenin „figyelmen kívül hagyta" : a háború „a tőkés rendszer megújulásának bizonyos lehetőségét is megérlelte", másrészt (feledve az egyenlőtlen fejlődés éppen általa felismert tényét) „olyan 'könnyedséggel' képzelte el ennek a 'szörnyetegnek', az 'államkolosszusnak' a felváltását a 'munkásállammal', mintha az egész világra az oroszországi rendszer hatalmi válsága lett volna jellemző."(227.) Mindehhez a magunk részéről azt fűznénk hozzá, hogy ha csupán azt nézzük, amit a szerző előadásából Leninnek az első világháború alatt a polgári demokrácia természetéről szóló fulmináns indulat fűtötte nézeteiről megtudunk, akkor sem kell különösebb pszichológiai tanulmányokat folytatni annak megértéséhez, hogy miért nem figyelt fel a tőkés rendszer megújulásának lehetőségére, miért képzelte oly' könnyen megvalósíthatónak a munkásállamot. Az elmúlt majd évszázad tudós ismerője, aki mind a kapitalizmus további megújulási képességeit is megismerhette, mind pedig a szovjet thermidor avatott kutatója21 ezekhez a lenini nézetekhez is fűzhetett volna észrevételeket. A szerző felhívja a figyelmet, hogy az Állam és forradalom Nyikolaj Ivanovics Buharin és társai állam és demokrácia kérdésében utópisztikus nézeteire is reflektált. A 'szakácsnő' közügyekben való szakszerű részvételének lenini feltételezésén2 2 évtizedek óta viccelődőkkel szemben a brosúra lényege — olvashat-21 Szovjet thermidor című 1996-ban Budapesten megjelent munkája igen élénk nemzetközi visszhangot is kiváltott. 22 Itt arról van szó, hogy Lenin arról értekezett: nem kell misztifikálni a kérdést, egyszerű, alacsony képzettségű emberek is könnyen beletanulhatnak a kormányzás tudományába.
