Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
KRAUSZ TAMÁS KÖNYVÉRŐL 217 kormányzóság népiskoláinak igazgatója lesz. Ezzel örökletes nemességet, államtanácsosi rangot kapott, s vele a „kegyelmes úr" megszólítás járt.7 A szovjet Lenin életrajzokban természetesen mindig ott volt a cár elleni merényletre készülő és ezért kivégzett testvér, Alexandr Iljics alakja-példája, ám arról, hogy ez a szerep valójában nem volt arányban az ítélettel, a fiú főleg hősiességből, társait mentendő vállalta magára a halált, már nemigen lehetett olvasni, arról pedig, hogy a nem sokkal korábban anarchista merénylet áldozatává vált II. Sándor cár emlékére a szimbirszki székesegyházban tartott istentiszteleten természetesen az összes előkelőség között az Uljanov család is ott volt, egy árva szó sem esett. 8 Az anyai ágon a felemelkedés korábban bekövetkezett, már a neves orvos nagypapa megszerezte az örökletes nemességet, államtanácsosi rangot, a kegyelmes úr megszólítást.9 Ott ellenben a zsidó eredet irritálta a nem ritkán oly vehemensen antiszemita orosz elitet.1 0 Pedig — mint Krausz Tamás is megírja — Mose Ickovics Blank nem csupán összeütközik a helyi zsidó közösséggel, de javaslatára korlátozzák a zsidók öltözködési és vallási szokásait, írják elő, hogy a cári családért kelljen imádkozniuk (32.) Krausz Tamás összefoglalóan azt írja: „Vlagyimir Iljics a családtól gyermekkorában mindent megkapott, amit egy gyermek értelmiségi családban a korabeli Oroszországban megkaphatott."(33.) Azokkal a szerzőkkel vitatkozva, akik szerint az orosz nemességet, a művelt középosztályt Lenin már gyermekkorában „fóbiásan" gyűlölte, a szerző arra mutat rá, hogy „ez a 'fóbia' feltehetően magából a klasszikus orosz irodalomból táplálkozott: Szaltikov-Scsedrin, Gogol, Turgenyev, Csehov, Tolsztoj hatása ..."(34.) Azokról a vonásokról, amelyekről Robert Service részletesen ír, s amelyek nem éppen előnyös színben mutatják a gyermeket („viselkedésében volt valami rosszindulat, amit a család többi tagja nem szeretett ... jellemében mindig volt egy csipetnyi komiszság" -51., 55.), Krausz Tamás könyvében az olvasó nem talál semmit. A Leninnel foglakozó irodalomban sokszor lehet olvasni az „embertelen kegyetlenségéről." A példák egyike, hogy az 1891/1892-es éhínség idején Vlagyimir Iljics álláspontja úgymond a parasztság kiéheztetésére irányult volna. Ebből — Krausz Tamás meggyőző elbeszélése szerint — annyi az igazság, hogy Lenin nem volt hajlandó részt venni a vész elleni hivatalos akcióban, „ehelyett független szervezkedésben vett részt."(42.) Az ilyen primitív lejárató beállításoknak nincs érdemi alapjuk, azokat nem nehéz megcáfolni. Az ellenben tény, hogy Lenin szinte mindenkor képes volt mindent a legkönyörtelenebb racionalitással szemlélni, s ez bizony számos (felfogásával egyébként azonosuló, legalábbis rokonszenvező) kortársa számára megrökönyödést váltott ki. Ezekről Krausz Tamás nem számol be. „Alakajevkán is gyakran találkozott Szkljarenkóval és I. H. Lalajanccai, akikkel az elméleti és a szervezeti tevékenység 7 Uo. i.m. 45. 8 Uo. 63. 9 Uo. 36. 10 Bár a Blank nevű anyai ág zsidó eredete igen korán vita tárgya lett, a szovjet történetírás nem akart tudni erről a tényről; amikor Lenin egyik testvére 1934-ben engedélyt kért Sztálintól a dokumentumok publikálására, akkor a főtitkár teljes hallgatást parancsolt. Krausz: i.m. 32.
