Századok – 2011
MŰHELY - Csapody Tamás: Tálas András népbírósági pere. (Tálas András-e Radnóti Miklós gyilkosa?) I/197
212 CSAPODY TAMÁS A dokumentumok alapján ugyanakkor egyértelműen cáfolhatók a mentségére felhozott érvek, illetőleg a védelmében felhozott sztereotípiák. Különösen az, hogy Tálas végzettségét tekintve egyszerű ember volt, aki Borba, idős vagy beteg tartalékos katonaként került; valamilyen koncepciós per folyt volna Tálas ellen; a Kommunista Párt befolyásolása alatt lévő bírói tanács, politikai megfontolások alapján hozta volna meg ítéletét; Tálas jelentéktelen, minden munkaszolgálatos felügyeletét ellátó katonára jellemző vétségeket követett csak el; Tálast az Államrendőrség Államvédelmi Osztály kényszerítette a gyilkosságok bevallására; Tálasnak csak nem volt szerencséje és felismerték, majd pedig kivégzésével példát akartak statuálni; Tálas csak parancsot teljesített és ezért nem vagy csak korlátozottan felelős; Tálas csak a visszavonulás során vert és gyilkolt, de előtte Borban szabályszerűen viselkedett; Tálas csak Szálasi hatalomátvétele után lett embereket gyilkoló katona. Összességében elmondható, hogy alaposabb és jogszerűbb tényfeltárásra, nyomozói, ügyészi és bírói munkára lett volna szükség. Az utódszervezetek megőrizhették volna a teljes dokumentációt. Ezekben az esetben alaposabban megindokolható ítélet születhetett volna, és az utókor még többet megtudhatott volna a dunántúli menetről. Valószínűleg megtudhattuk volna Radnóti hiteles történetét is. Az is kétségtelen, hogy Tálas és az időhúzásra játszó védelem mindent megtett annak érdekében, hogy lehetőleg semmit ne tudjunk meg minderről. Mindezek elmulasztásáért és a jogtalanságokért felelősség terheli az illetékeseket. A bíróságnak azonban nem a történészi munka elősegítése vagy a teljes igazság kiderítése volt a célja, hanem a vádiratban foglaltak megvizsgálása. A „szűkített" vádpontok bizonyítást nyertek, és ez bőven elégséges volt a legsúlyosabb ítélet kiszabására. Tálas fogva tartása idején már megtörtént az abdai exhumálás és Radnóti budapesti temetése. Mindez széles nyilvánosságot kapott. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a Radnóti budapesti temetését intéző barátok, így elsősorban Tolnai Gábor és Baróti Dezső, vagy maga Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni ne szerzett volna tudomást a Tálas-perről. Ugyanez Ortutay Gyula esetében fel sem merül. Az ő hagyatékának átnézése közben ugyanis megtaláltam a Hétfői Kossuth Népe című lapnak Tálas tárgyalásáról szóló eredeti kivágását.9 5 Szintén elképzelhetetlen, hogy az abdai kivégzés ügyében nyomozó politikai rendőrség győri és a Tálas-ügyben nyomozó budapesti csoportja ne működött volna együtt ebben az ügyben. (Lehetséges, hogy éppen ez a szoros együttműködés történt meg 1946 nyarán-telén. Lehetséges, hogy éppen az a politikai döntés született, hogy az abdai kivégzés és Radnóti meggyilkolása ne legyen a vád tárgya.) Végül elképzelhetetlen, hogy az abdai exhumálásról és Radnóti temetéséről nyilván értesülő bori túlélő tanúk ne kötötték volna össze az abdai kivégzést Tálas perével. A rendszerváltás után Tálas András ítélete ellen húga, Nagy Józsefné, született Tállas Anna9 6 felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Legfelsőbb Bí-95 Ortutay Gyula hagyatéka. OSZK Kézirattár. 35 fond. (Számozatlan doboz.) Ortutay külön gyűjtötte a Radnóti Miklósról szóló újságcikkeket. 96 Tállas Anna (an.: Konrád/Kondrád Anna, 1919. ? - Bp. 2007. márc. 15.) budapesti lakos.
