Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJÁNAK ÁTSZERVEZÉSE 1936-BAN 189 ható része nemcsak egyetértett a gömbösi törekvésekkel és a martoni pártszervezéssel, hanem tiltakozó szavukat is felemelték az átalakítások és a szervezeti leépítések ellen.12 2 Az átszervezéssel kapcsolatos problémák másik részét a NEP-szervezet személyi állományának sorsa képezte, amelyet Darányi — Zsitvay Tibor szerint — úgy fogalmazott meg, hogy „szavalókórusokkal, minden hájjal megkent propagandával, ezzel a mindenre képes és minden furfangra begyakorolt társasággal józan logikával nem lehet sikert elérni. Egészen biztosan csak az összes szélsőjobboldali elemek teljes egyesülését siettetném. Már úgy sincsenek messze ettől!"12 3 A leépítés alapvető nehézségeit már egy 1936. januári sajtókommentár — mely a januári és a decemberi helyzetre egyaránt érvényes — részletesen tárgyalta, és rámutatott arra, hogy párt fizetéses alkalmazottai körében nagy a nyugtalanság, mert nem valószínű, hogy a párt ilyen sok alkalmazottat el tudna helyezni.12 4 Véleményem szerint elsősorban ebben az összefüggésben kell értelmezni azt a — kortársak szerint érthetetlen és indokolatlan — „politikai fanatizmust", amely Martonnak a NEP vidéki vezetőihez küldött búcsúlevelében megnyilvánul. Ez a „politikai fanatizmus" voltaképpen abban áll, hogy a volt főtitkár 1936. decemberi keltezésű, de csak 1937. január elején postára adott levele12 5 — melyet már nem az Esterházy utcai pártközpontból, hanem Úri utcai lakásából címzett a vidéki vezetőkhöz — sűrített formában tartalmazta mindazokat az elveket és célkitűzéseket, amelyek megvalósítása érdekében Gömbös a Nemzeti Egység mozgalmát 1932 végén útjára indította. A „sorsközösség", a „vérségi kapcsolat", a „turáni átok" érzelmi indulatokra is apelláló szóhasználata mellett fontosabb az olasz és német nemzeti mozgalomra, mint a Nemzeti Egység mozgalmával párhuzamos, de attól független, „történelmi szükségszerűség" diktálta törekvésre való hivatkozás, és az erős központi hatalom, valamint az ezzel párhuzamos társadalmi tevékenység szükségességének ismételt deklarálása. „Benső meggyőződésem, hogy ha 1918-ban a frontokról hazaözönlő leszerelt katonákat a társadalom nemzeti öntudatára felépült falusi szervezetek fogadták volna be, nem veszítettük volna el hazánk területének kétharmadát. [...] Amikor most búcsúzom Tőletek, Munkatársaim, már nem mint országos főtitkárotok szóltam hozzátok, hanem mint az az ember, akinek lelkében olthatatlan lánggal ég a magyar megújhodás vágya. [...] Fanatikusan hiszek igazunkban, és ez a hit adjon nektek erőt, amiként ad nékem is [a] további kötelességteljesítéshez"12 6 Az NMK és a MOVE Bár a volt főtitkár búcsúlevele nem tartalmazott — nem tartalmazhatott — a „kötelességteljesítő munka" lehetséges jövőbeni kereteire vonatkozó utalá-122 V ö.: Vonyó: Marton Béla utolsó kísérletei... i. m. 73-76. 123 Idézi Zsitvay: Magyarország 1921-1944. i. ra. 267. 124 Újság, 1936. január 16. 125 Nemzeti Újság, 1936. január 10. 126 A levelet közli: Vonyó: Marton Béla utolsó kísérletei... i. m. 1992. 76-78.
