Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jürgen Osterhammel: Die Verwandlung der Welt. Eine Geschichte des 19. Jahrhunderts (Ism.: Deák Agnes) VI/1551

1552 TÖRTÉNETI IRODALOM folyamatokat egynemű, univerzális jellegűekként mutassa be, a széttartó elemeket ugyanúgy be kell mutatni, mint a konvergálóakat, a tipikus mellett az esetit, sőt a „határesetit" és kivételest is. Nem lehet egy korszakot egyetlen „lényeg"-gel jellemezni, vallja, a különböző folyamatok körkörös elemzésével lehet közelíteni a korszakhoz. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy minden részfolyamatnak saját mozgásmintája, „logikája" van, saját időstruktúrája, ritmusa és belső periódusai. Ennek következtében bizonyos tekintetben a 19. század nagyon közel van hozzánk, csak ki kell nyújtanunk a kezünket, más vonatkozásokban viszont régen elsüllyedt Atlantiszként tekinthetünk rá. Ennek megfelelően Osterhammel amellett érvel, hogy a 19. század időbeli lehatárolását mind a kezdő-, mind a végpont tekintetében nyitva kell hagynunk. Tágabb értelemben az 1760-as évektől (politikai krízisek, új termelési technikák megjelenése, kolonializációs berendezkedés) az 1920-as évekig tartó időszakot nevezi meg könyve tárgyaként. (Mindemellett hangsúlyozza, hogy az egyes földrészek vagy akár országok története más periodizációt is kívánhat, Japán történelme például leginkább az 1853-1945 közötti tagolást.) Ezen belül az 1860-1880-as évek közötti időszakot tekinti a periódus belső súlypontjának, sűrűsödési pontjának. Lemond Osterhammel a földrajzi tagolásról, nem tárgyal külön földrészeket, nemzeteket vagy civilizációkat. Mindazonáltal tudatában van azzal, hogy munkájában Európa igen fontos szerepet kapott, de, mint írja, tudatosan, mivel úgy látja, ezt megelőzően s ezt követően sem mutatható ki olyan periódus, melyben olyan meghatározó lett volna az európai kontinens súlya és modellszerepe (a század második felében rohamosan felzárkózó Észak-Amerikával együtt), mint épp a 19. században. Módszertani szempontból a kapcsolatelemzésnek és az összehasonlítás módszerének kombinációjára építette munkáját, de bevallottan szerepet kívánt biztosítani az asszociációnak és az analogikus érvelésnek is interpretációiban. Az általános elvek között leszögezi továbbá, hogy a kolonializmust és az imperializmust olyan fontos tényezőnek tekinti e korszakra vonatkozóan, hogy nem külön résztémaként tárgyalja azokat, hanem valamennyi jelenség vizsgálatában kitér erre az aspektusra. Könyve kifejtő részét a szerző két nagy részre tagolja: „Körképek" „(Panoramen") cím alatt kilenc fejezetben kilenc különböző témát tárgyal mint a 19. század lényegi folyamatait feltáró színtereket: „Helyben maradók és költözők" (demográfiai folyamatok, migráció; tömeg-exodusok és etnikai tisztogatások; belső vándorlás; rabszolga-kereskedelem); „Életszínvonalak: az anyagi lét kockázatai és biztosságai" (életszínvonal; életkor növekedés; járványok; természeti katasztrófák; éhség; a mezőgazdaság forradalmai; szegénység és gazdagság; globalizált fogyasztás); „Városok: európai minta és sajátos fejlődés világszerte" (urbanizáció; a város mint általános jelenség és mint kivétel; várostípusok; várostervezés); „Határvidékek: a terek meghódítása és a nomád élet elleni támadás" (inváziók és határvidéki folyamatok; a Vadnyugat, a természet elleni invázió; a bioszféra meghódítása); „Birodalmak és nemzetállamok: a birodalmak túlélőereje" (nagyhatalmi diplomácia és imperialista terjeszkedés; utak a nemzetállamhoz; mi tartja össze a birodalmakat; a birodalmak típusai, összehasonlításuk; Pax Britannia; hogyan élnek az emberek a birodalmakban); „Hatalmi rendszerek, háborúk, internacionalizmusok: két világháború között" (a világ államrendszere kialakulásának tekervényes útja; háborúk: a békés Európa, a békétlen Ázsia és Afrika; diplomácia: politikai eszköz és interkulturális művészet; internacionalizmusok és normatív univerzálódás); „Forradalmak: Philadelphiától Nanjingen át Szentpétervárig" (Forradalmak - alulról, felülről és még honnan?); „Állam: Minimál-kormányzat, uralkodói pompa és »a jövő alávetettsége«" (rend és kommunikáció; a monarchia újításai; demokrácia; igazgatás; mobilizáció és fegyelmezés; állam és nacionalizmus). A második nagy rész a „Témák" („Themen") címet viseli, ebben egyes részterületeket (gazdasági növekedés és fejlődés; munka; hálózat; hierarchia; tudás; „civilizálás" és kizárás; vallás) tárgyal a szerző, inkább esszéisztikus, mint részletesen kifejtő formában. Mindezen témakörök kijelölése és tárgyalása után Osterhammel a 19. századi világtörténelem öt ismertető, megkülönböztető jegyét sorolja fel „Lezárás: A 19. század a történelemben" („Schluss: Das 19. Jahrhundert in der Geschichte") címmel - hangsúlyozza azonban, nem összefoglalót akart adni a hiába is kereshető, leegyszerűsítő „lényegről", hanem további kommentárokat kívánt fűzni a korábban tárgyaltakhoz. Az öt ismertető jegy pedig megítélése szerint a következő: 1/ aszimmetrikus hatékonyságnövekedés három területen: a gazdasági növekedés tényezőiben, a katonai megsemmisítő erő tekintetében, valamint az állampolgárok feletti állami kontroll terén (mint írja, az állam modern Leviathánná kezdett válni, de nem feltétlenül szörnyeteggé); e három folyamat azonban nem feltételezi egymást, mindhárom együttesen csak Németország, Ja-