Századok – 2011

MŰHELY - Gecsényi Lajos: Zsákutcában? Az osztrák-orosz történettudományi együttműködés magyar tanulságai VT/1543

AZ OSZTRÁK-OROSZ TÖRTÉNETTUDOMÁNYI EGYÜTTMŰKÖDÉS... 1549 már csak találgatni lehet, hogy a legfőbb orosz levéltári szerv, a Levéltári Ügynökség helyettes vezetője ezenközben mivel érdemelte ki 2009-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést.) Amikor a tanulságokat mérlegeljük, nem kerülhetjük meg az MTA Történettudományi Bizottsága magyar-orosz vegyes bizottságának szerepét sem, hiszen az osztrák példa világosan mutatja az akadémiai bizottságok együttműködésének jelentőségét. A 2006-ban létrejött vegyes bizottság a russzisztika magas színvonalú művelője. Évente megrendezett tartalmas konferenciáin számos fontos kérdést tűznek napirendre, kitűnő kapcsolatokat ápolnak az orosz tudományosság jó néhány vezető képviselőjével. Ám, eltekintve a magyar hadifoglyokról szóló monográfia (Varga Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban 1941-1956. Az orosz levéltári források tükrében. Russzisztikai könyvek XXIII. Bp. 2009. 391 o.) kiadásától a bizottság mindeddig nem sokat tett az 1945 utáni magyar-orosz kapcsolatok kutatása érdekében. És ez is egy mínusz a nem éppen biztató összképben. Talán nem tévedünk, ha úgy sommázhatjuk az eddig leírtakat, hogy itt volna az ideje elkészíteni az oroszországi kutatások koncepcióját, megnyerni azt a néhány kutatót, aki ezzel a témával foglalkozik és akár egy önálló kutatócsoportot alakítani belőlük. És az ő munkájukhoz csoportosítani mindazon szerény (most szétszórtan, a kulturális minisztériumnál, a Balassi Intézetnél, az Akadémiánál létező) anyagi eszközt, amivel a 20. századi magyar történelem feldolgozásához szükséges forrásokat megismerhetjük. Ez a team lehetne a kiinduló pont az oroszországi szakmai kapcsolatok kiépítéséhez, ami ugyancsak alapvető feltétele az eredményességnek. Hogy mégse érezzük magunkat zsákutcában. Ez a legfontosabb tanulság! IN A BLIND ALLEY? The Lessons for Hungary of the Austro-Russian Historical Cooperation by Lajos Gecsényi (Summary) Since Hungary had been part of the zone under dominant Soviet influence for almost a half century, her history betwen 1945 and 1990 cannot be reconstructed in sufficient depth without the knowledge of documents preserved in the Soviet/Russian archives. After 1990 several attempts were made at unearthing the most important documents, as a result of which minor collections of documents were published, and information derived from Russian archives were put to use in several monographies. Yet a thorough and overarching research has hitherto been hindered mostly by the seclusion of the Russian archives, and to a lesser extent by the indifference of Hungarian scientific policy. Nor was a real advance effected by the establishment a decade ago of a Hungarian arcvhivist in the Hungarian Cultural Institute at Moscow. All this is in sharp contrast to the results of the Austro-Russian historical cooperation, which in the past twenty years has yielded high-standard publications of documents coming from Russian archives, and many collections of studies based on them. Research is directed by the Ludwig Boltzmann Institut für Kriegsfolgen-Forschung in Graz, which does its work with sufficient government funding and a firm financial infrastructure. All this could serve as an example to follow for Hungarian historiography as well.