Századok – 2011

MŰHELY - Gecsényi Lajos: Zsákutcában? Az osztrák-orosz történettudományi együttműködés magyar tanulságai VT/1543

AZ OSZTRÁK-OROSZ TÖRTÉNETTUDOMÁNYI EGYÜTTMŰKÖDÉS... 1547 a Külügyi Levéltár, az Orosz Föderáció Levéltára, az Orosz Jelenkor-történeti Állami Levéltár, a Társadalomtörténeti és Politikai Állami Levéltár) bilingvis szövegkiadásban, életrajzokkal, rövidítés-jegyzékkel és ez esetben is mutatókkal kiegészítve. Ha a helységnevek betűrendjét nézzük számos magyarországi települést is találunk, hiszen a szovjet csapatok elhelyezése, mozgása a két ország területén a magasabb egységek szintjén egységes rendszerben történt. A orosz levéltárakban végzett feltárás „melléktermékeként" adták ki az 1945-ben rövid ideig tartó stájerországi szovjet (és bolgár) megszállás gazdagon jegyzetelt dokumentumait. (Stefan Karner - Othmar Pickl [Hg.] Die Rote Armee in der Steiermark. Sowjetische Besatzung 1945. Leykam, 2008. 462 p.) A fenti tanulmánykötet bevezetője, és ez számunkra különösen érdekes, részletesen szól arról, hogy miként teremtették meg a kutatómunka kereteit. Az oktatási, tudományügyi és kulturális minisztérium által támogatott program először kísérleti jelleggel indult 2000-ben. Két évvel később Wolfgang Schüssel kancellár Mihail Kaszjanov miniszterelnökkel és Vlagyimir Putyin elnökkel folytatott megbeszélésein hozta szóba a kutatómunkát, amit folyamatosan támogattak a Moszkvában akkreditált osztrák nagykövetek. Időközben a levéltári kutatásokról megállapodás született az Orosz Tudományos Akadémia Egyetemes Történeti Intézetével, az Orosz Levéltári Ügynökséggel és az oda tartozó levéltárakkal, a Külügyi Levéltárral, a Hadügyminisztérium Levéltári Szolgálatával és a minisztérium podolszki Központi Levéltárával. Munkatársaik szerzői, szerkesztői az Intézet kiadványainak. Már a program végrehajtása során kapcsolódott be a munkába a titkosszolgálat (FSB - korábban KGB) központi levéltárának igazgatója és így sikerült egyedülálló módon iratokat szerezni a KGB anyagából is. A 2008-2010 közötti projekt-időszakban, miközben folytatódtak a korábban megkezdett kutatások, széleskörű nemzetközi összefogással két standard kötet megjelentetésére (és két nagy sikerű kiállításra) került sor. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról szóló (2008-2010: német, orosz, fehér-orosz, angol, olasz nyelven), illetve az 1961-es bécsi Hruscsov-Kennedy találkozót feldolgozó (2011) tanulmány- és dokumentumkötetek jelezték, hogy az új projektek témája üdvözlendő módon meghaladja a kétoldalú kapcsolatok kereteit. Ebbe az irányba mutat a Hruscsov nyugati politikájáról (1955-1964) ugyancsak osztrák-orosz együttműködésben tervezett sorozat 2011-ben megjelenő 3. kötete, a berlini válságról. Még igencsak sorolhatnánk a folyamatban lévő, vagy előkészítés alatt álló projekteket, többek között a háború gazdasági következményei: Ausztria szovjet kizsákmányolása, az olajipar szovjet igazgatása; osztrák halottak a moszkvai Donszkoj temetőben, szovjet katonák gyermekei Ausztriában, ami azt mutatja, hogy az osztrák-orosz együttműködés hosszú távon megalapozott. Ennek biztosítéka az Intézettel együttműködő orosz tudományos intézetek és levéltárak sora, nem utolsó sorban pedig az osztrák-orosz történész vegyes bizottság, amely 2007-ben a külügyminiszterek kezdeményezésére alakult Stefan Karner és Alexander Csubarjan társelnökletével. Azzal a céllal, hogy a nyitottság és objektivitás jegyében elősegítse feldolgozni a kétoldalú kapcsolatok