Századok – 2011

MŰHELY - Gecsényi Lajos: Zsákutcában? Az osztrák-orosz történettudományi együttműködés magyar tanulságai VT/1543

1544 GECSÉNYI LAJOS akkor még hézagos forrásainak gyarapításában. (A „Jelcin-dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk. Gál Éva, Hegedűs B. András, Litván György, Rainer M. János. Századvég - 1956-os Intézet, 1993). Szinte azonos időben publikálta két orosz kutató - számos új darabbal bővítve - ugyanezen iratokat. (Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB Levéltárából. Szerk. Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin. Móra, 1993) Érthető volt, hogy a szovjet politika szerepe az 1956-os forradalomban különleges figyelmet keltett a történészekben, és így került sor a legfelső szovjet pártvezetés tanácskozásairól készült jegyzetek kiadására. (Döntés a Kremlben, 1956. A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról. Szerk. Vjacseszláv Szereda és Rainer M. János. 1956-os Intézet, 1996). Ezeknél a merítéseknél — még ha láthatóan nem is rendszeres válogatás nyomán — egy lépéssel tovább vitt az 1944-1948 közötti időszakból orosz levéltárosok által gyűjtött 43 jelentés és levél publikálása. (Szerkesztők Kun Miklós és Izsák Lajos: Moszkvának jelentjük... Titkos dokumentumok 1944-1948. Századvég, 1994), amit akár egy későbbi sorozat első darabjának foghattunk volna fel. Valahogy olyképpen, mint a Baráth Magdolna által összeállított nagyköveti jelentések első kötetét (Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953-1956. Kiszeljov és Andropov titkos jelentései. Napvilág, 2002) 81 dokumentummal. Igaz ennek a folytatása évekre elhúzódott, az 1956-1964 közötti évek anyaga azonban remélhetően a közeljövőben megjelenik. A képhez tartozik végül az a válogatás (135 irat), amely az oroszországi kutatások egyik motorjának, Vida Istvánnak a korábbi kutatásaira, illetve orosz forráskiadványokra támaszkodott. (Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1944. október - 1948. június. Dokumentumok. Szerk. Vida István. Gondolat, 2005.) Ebbe a sorba tartozik a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakot bemutató kötet, noha az itt megjelent dokumentumok többsége a Gorbacsov Alapítvány gyűjteményéből származott. (Baráth Magdolna - Rainer M. János szerk.: Gorbacsov tárgyalásai a magyar vezetőkkel. 1985- 1991. Dokumentumok az egykori SZKP és MSZMP archívumaiból. 1956-os Intézet, 2000.) Végezetül az utóbbi években a 2001 óta Moszkvában dolgozó magyar levéltári megbízott, Varga Éva Mária nevével fémjelzett, orosz levéltárosok bevonásával készített, 145 iratot közreadó, forráskiadványt (csekély részben magyar dokumentumokkal, illetve utánközlésekkel) említhetjük a kiemelten fontos hadifogoly-kérdésről. (Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban 1941-1953. Dokumentumok. Szerk. Varga Éva Mária. Tarsoly kiadó Bt. 2006). Azaz, ha a kínálat egyre szerényebb is, mégis voltak jelek, hogy a kutatások, ha támogatják, folytathatók. Ezt erősítik meg egyébként egy-egy monográfiában (így Rainer M. Jánosnál, Varga Éva Máriánál), és mindenekelőtt a tanulmányok hosszú sorában (kiemelkedő módon Baráth Magdolnánál) felhasznált adatok. Érdemes azonban azt is mérlegre tenni, hogy miként alakulhatott volna, alakulhatna a magyar történelem e szakaszára vonatkozó szovjet iratok kutatása. Ha nem is kizárólagosan ugyan, de ennek a kilencvenes években végzett munkának a hátterében, mint „hangulat-teremtő" ott volt a magyar kormány és az Orosz Föderáció kormánya között 1992. november 13-án kötött megállapodás a két ország levéltárainak együttműködéséről, amit az 1993-ban aláírt