Századok – 2011

MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525

SZOVJET „IMÁZSÉPÍTÉS" MAGYARORSZÁGON 1956 UTÁN 1529 tottak, hogy a külföldre irányuló szovjet propaganda nem felelt meg a szovjet állam feladatainak, és elmaradt a nemzetközi helyzetből adódó követelményektől: a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvések, a szovjet békepolitika megismertetése a széles néptömegekkel, az imperialista államok agresszív politikájának leleplezése véleményük szerint a külföldre irányuló propaganda gyökeres megjavítását és kiszélesítését igényelte volna. Ezzel szemben — legalábbis a dokumentum készítői szerint — a propagandával foglalkozó szervek nem használtak ki minden lehetőséget, nem mutattak kezdeményezőkészséget és rugalmasságot. A külföldre irányuló propaganda „passzív, védekező jellegű, nagy késéssel reagál a nemzetközi élet eseményeire, nem ritkán primitív módon, az országok nemzeti és kulturális sajátosságainak, a népek hagyományainak és szokásainak figyelembe vétele nélkül folyik".1

5

E hiányosságok a bizottság véleménye szerint különös élességgel mutatkoztak meg a magyarországi események alatt. A dokumentum elmarasztalta a kulturális kapcsolatok kérdésével foglalkozó valamennyi szervet, mindenekelőtt a VOKSZ-ot, mert tevékenységüket nem egyeztették, hiányzott munkájukból a tervszerűség, nem volt kielégítő a szovjet könyvek és filmek külföldi terjesztése, bürokratikus módon viszonyultak az ún. népi demokratikus országok kulturális szerveinek különböző kéréseihez (már ha egyáltalán válaszoltak rájuk). A hibák okát abban látták, hogy a külpolitikával foglalkozó hivatalok és szervezetek egymástól elszigetelten, nem szisztematikusan, átgondolt és egyeztetett tervek nélkül dolgoztak. Mivel a propaganda fokozása, a kulturális kapcsolatok rendezése és kiszélesítése politikai jelentőséggel bírt, fontosnak tartották a színvonal emelését, a párt- és állami irányítás javítását, valamint az eszközök és módszerek (rádió, sajtó, mozi, irodalom, művészet, személyes kapcsolatok) tervszerű és koordinált felhasználását.1

6 Szükségesnek tartották, hogy támadó jellegű legyen a propaganda, határozottan verje vissza a Szovjetunió és a szocialista államok elleni támadásokat, s ugyanakkor vegye figyelembe a nemzeti és kulturális sajátosságokat. Mindezek megvalósítása érdekében javasolták egy, a Minisztertanács felügyelete alatt működő, a külföldi kulturális kapcsolatokkal foglalkozó állami bizottság létrehozását, amely valamennyi érintett szerv tevékenységét irányította és koordinálta volna. (Magát a bizottságot közvetlenül az SZKP KB Titkárságának rendelték alá.) Az előterjesztők a bizottságot kívánták megbízni azzal, hogy intézkedéseket dolgozzon ki a kulturális és tudományos cserékről szóló államközi egyezmé-15

Uo. 576. 16

A szovjet külpolitikai propaganda legfőbb feladatait a testület a következőképpen határozta meg: a külföldi országok lakossága széles körének megismertetése a Szovjetunió vívmányaival és a szocialista rendszer elsőbbségének bemutatása, az SZKP és a szovjet kormány kül- és belpolitikájának elmagyarázása az egyes országok sajátosságaihoz alkalmazkodva, a Szovjetunió külpolitikai intézkedései sikeres megvalósításának elősegítése a propaganda eszközeivel, a béke megőrzéséért való harc és a népek közötti mindenoldalú együttműködés megerősítése, az imperialista államok agresszív politikájának leleplezése, a gyarmati és függő országok népei nemzeti-felszabadító harcának támogatása.