Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
1516 J. NAGY LÁSZLÓ Az 1958. májusi események és de Gaulle személyének magyarországi értékelését a Francia Kommunista Párt álláspontjához való igazodáson túl meghatározta az is, hogy két évvel vagyunk a forradalom leverése után. Ekkor nagy hangsúlyt kapott a propagandában a fasiszta elemek részvételének bizonyítása az ellenforradalomnak minősített októberi eseményekben. Vagyis a hatalom jobboldali jelenségeket könnyen minősített fasisztának. Ezzel együtt a párizsi magyar követség értékelése és a központi pártlap, a Népszabadság tudósítójának kommentárjai között jól érzékelhető volt a különbség. A magyar sajtóban megjelenő tudósítások egyértelműen azt közvetítették, hogy Franciaországban fasiszta veszély van. (Ezt állítja egyébként Paul-Boncourt budapesti francia követ is Párizsnak küldött jelentéseiben.) Sőt már-már de Gaullet-t magát is a fasiszták közé sorolják. A magyar tudósító a május 19-i sajtóértekezleten elhangzottakat ismertetve igen negatív képet festett a tábornokról, „demagógnak, antidemokratikusnak és köztársaságellenesnek" mondta, és szavainak egyáltalán nem adott hitelt. (A tudósító tartózkodási engedélyét egyébként az év végén nem hosszabbították meg a francia hatóságok. Az indok: a májusi eseményekről nem megfelelő hangnemben, és de Gaulle tábornok személyét sértő módon tudósított.) Nyilván a tudósítások hatására a pártlap május 21-i számában megjelent A franciaországi helyzetről c. szerkesztőségi cikkben már azt olvashatjuk, hogy „ a fasiszta de Gaulle felajánlkozott a hatalom átvételére". Néhány héttel később ezt az álláspontot nyilvánosan visszavonták. Ezt a kornak megfelelő sajátos formában tették, az ún. szabad pártnap keretében. Ez tulajdonképpen propagandagyűlés volt, amelyen nem páttagok is részt vehettek, és „szabadon" tehettek fel kérdéseket a napirenden lévő problémák szakértőjének számító politikusnak vagy újságírónak. A szabad pártnapról beszámoló újságíró szerint igen nagy az érdeklődés a franciaországi események iránt. Ennek a fő oka az, hogy az internacionalizmustól vezérelt magyar nép félti a fasisztáktól a demokratikus erőket és a kommunista pártot. Erre vonatkozóan a magyaroknak vannak tapasztalataik, hiszen „nemrégen Magyarországon is égettek vörös zászlót". Ám téves az a nagyon elterjedt nézet, amely szerint „de Gaulle fasiszta közüdv kormányt alakított". A tábornokot fasiszták juttatták hatalomra, de a kormány nem fasiszta. Egy ilyen jellegű fordulatnak nincs tömegbázisa Franciaországban, ahol a helyzet nagyon „bonyolult", de nem annyira, hogy veszélyeztetné a világbékét.5 7 Nyilvánvaló, hogy a követség jelentései is hozzájárultak az értékelés megváltozásához. A jelentések5 8 kevésbé „osztályharcos" módon közelítették meg a problémát, írtak fasiszta veszélyről, fasisztákról, de de Gaulle-t soha sem sorolták közéjük. Sőt úgy látták, hogy „de Gaulle elsősorban arra törekszik, hogy a hadsereget fenntartás és feltétel nélkül maga mellé állítsa, és ugyanakkor leválassza azokat a szélsőséges elemeket, amelyek zavarhatják elképzelései megvalósítását".5 9 Kérdés azonban, hogy mennyire tud ellenállni a szélsőségesek nyomásának. Ugyanis a szakszervezeteket is szeretné megnyerni politikájának. 57 A magyar közvélemény és a franciaországi események. Népszabadság, 1958. június 8. 58 MOL XIX-J-1-j Franciaország 1945-1964. 7. doboz 59 Június 9-i A franciaországi helyzet c. 003994 sz. jelentés
