Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499

1510 J. NAGY LÁSZLÓ vezet az út. A nyilatkozat után azonban ezt a szándékát kevesen sejtették, még kevesebben hitték, a politikai osztály szinte egyöntetűen diktatúra megteremtésével vádolta meg. Ezt látszott igazolni az, hogy nyilatkozatát az algíri zendülők kitörő örömmel fogadták. De Gaulle hívei, akik eddig inkább csak befolyásolták a tömegdemonstrációt, most átvették az irányítást. Ebben nagy, mondhatni döntő szerepe volt Leon Delbeque-nek, aki már évek óta tudatosan és kitartóan azon fáradozott, dolgozott és intrikált, hogy a tábornokot „visszavigye a hatalomba".36 Még a nyilatkozat napján a szocialisták beléptek a kormányba, hogy erősítsék a köztársaság demokratikus intézményeit. Guy Mollet, a párt főtitkára azonban már másnap, pártja felhatalmazása nélkül, de Gaulle-hoz fordult. Arra kért választ a tábornoktól, hogy cselekedeteit, megnyilatkozásait a legalitás, a törvényesség tiszteletben tartásával végzi-e. Lényegében tehát dialógust kezdeményezett de Gaulle-lal. Elsőként a hatalmon lévő politikusok közül! De Gaulle május 19-én a Palais d'Orsay-ban tartott sajtókonferenciáján válaszolt a szocialista vezetőnek, s egyben üzent az országnak is. Az eseményre rendkívüli rendőri készültség közepette került sor. Jules Moche szocialista párti belügyminiszter, intranzigens republikánus és antigaulle-ista zavargásoktól, sőt hatalomátvételtől tartva több ezer rendőrt mozgósított a középületek védelmére. A civil ruhában megjelent tábornok szavaiból magabiztosság, ám ugyanakkor szívélyesség is áradt. A lázadókat nem ítélte el („Miért tenném, ha a kormány sem tette ?"), de nem is állt ki mellettük. Visszautasította, hogy diktatúra bevezetésére törekedne („67 éves korában az ember nem kezd diktátori karriert"). Itt cserben hagyták (?) történelmi ismeretei, Pétain 84 éves volt, amikor megtette ezt a lépést. Cáfolta a köztársaság-ellenesség vádját, hiszen ő volt az, aki a háború után helyreállította a köztársaságot, sőt megújította: szavazati jogot biztosított a nőknek, államosításokat hajtott végre, megszervezte a társadalombiztosítást. Hatalomra kerülésének biztosítékait illetően pedig azt válaszolta Guy Mollet-nek, hogy rendkívüli körülmények között, s ilyen a mai, az eljárás is rendkívüli, nem a megszokott. - „Ám, ha a lényeget illetően egyetértés van, akkor az eljárás is jelentős rugalmasságot tartalmaz."37

Vagyis nyitottnak, kompromisszumkésznek mutatkozott. De Gaulle jól látta, hogy miniszterelnöki beiktatásához döntő fontosságú a szocialista képviselők (94 fő) támogatása. A jobboldalra ugyanis biztosan számíthatott, a kommunistákéra viszont biztosan nem. Sajtókonferenciája zárásaként bejelentette, hogy visszatér falujába, Colombay les Deux Églises-be, és ott továbbra is az ország rendelkezésére áll. Május 22-én Antoine Pinay, a jobboldali függetlenek vezére kereste fel. A találkozó után Pflimlin kormányfőnek azt javasolta, hogy ő is ezt tegye, lépjen kapcsolatba „e nagyszerű emberrel". Erre azonban csak azután került sor, hogy május 24-én Korzika ellenállás nélkül az odaérkező algíri lázadók kezére ke-36

Michel Winock: L'homme qui a ramené de Gaulle au pouvoir. L'histoire, 239. sz. (2008) 66-71. 1957-ben Chahan Delmas hadügyminiszter Algériába küldte, hogy kövesse és amennyire lehet, befolyásolja az eseményeket, és adott pillanatban teremtsen olyan körülményeket, amelyek lehetővé teszik de Gaulle hatalomba való visszakerülését. 37 Discours et messages 1958-1962. 10.