Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Barta Róbert: Egy világpolgár a nemzetközi politikában. Emery Reves és W S. Churchill VI/1475
1486 BARTA RÓBERT 1946 januárjában Reves a floridai Miamiban találkozott Churchill-lel, akit mélységesen megrendített4 0 Reves családjának tragikus sorsa, és részben ennek köszönhetően, engedve irodalmi ügynöke rábeszélésének, ígéretet tett háborús memoárjának megírására.4 1 Az előrehaladott korban olyannyira jellemző szentimentalizmus mellett a döntésben nagy szerepet játszott a Revessel fenntartott háború előtti gyümölcsöző munkakapcsolat4 2 és természetesen az, hogy a nagypolitikából átmenetileg kikerülve Churchill újra rengeteg szabadidővel rendelkezett. Ettől kezdve, tizenkét éven át Reves állandó és szoros munkakapcsolatban állt Churchill-lel, és nem csupán előnyös szerződéseket kötött a háborús emlékiratok kiadására, folytatásos megjelentetésére és idegen nyelvű fordításaira, de véleményt nyilvánított a memoár tartalmi, szerkezeti és stilisztikai vonatkozásairól is. A hatkötetes mű első részének eredeti címét (The Downward Path - A lejtőn) Churchill Reves javaslatára változtatta meg (Gathering Clouds - Gyülekező vihar), mert irodalmi ügynöke szerint az eredeti cím túl pesszimista volt. A kritikai észrevételek sem maradtak el, Reves szerint a műbe túl sok dokumentum került, a stílus pedig helyenként tendenciózusan szubjektív lett. A nagy várakozással fogadott mű megjelenése végül elsöprő anyagi és szakmai sikert hozott szerzőjének és irodalmi ügynökének egyaránt. A Chartwell Irodalmi Alap is több millió fonttal gazdagodott, az idegen nyelvű kiadások jogát Reves vállalkozása szerezte meg.43 Noha a hat kötet valójában annak a története, hogy Churchill hogyan élte meg a háborút, a szerző írói tehetsége, az események ábrázolásának plasztikussága és drámai ereje vitathatatlan, s mindezt irodalmi Nobel-díjjal is elismerték. A siker és zajos ünneplés elfedte azt, hogy Nyugat-Németországban, ahol ekkor általános bojkott volt az angol és amerikai szerzők ellen, az első kiadásból ötezer példányt sem sikerült eladni, Franciaországban pedig kisebbfajta politikai botrányt kavart Churchill kritikus és iróniát sem nélkülöző jellemzése az 1940-es év francia katonai és politikai elitjéről. Reves kissé élcelődve igazat adott Churchillnek: „...úgy tűnik memoárja felszította a francia tábornokok harci szellemét, amely annyira hiányzott 1939-ben. Lehet, hogy hiba volt most publikálni a második kötetet, azt a háború kezdetén kellett volna megtenni."44 40 Churchill és a zsidóság kapcsolatára bővebben: Martin Gilbert: Churchill and the Jews. Pocket Books, Sydney-New York-Toronto, 2007. 359. 41 Emery Reves to Martin Gilbert: recollection. 20 January 1946. In: Churchill and Reves Corr. 259-260. 42 Colville momoárjában erről így vélekedett: „Különösen kedvelte azokat, akiket régóta ismert és akik hűségesen szolgálták. (...) Nagyfokú részvéttel és rokonszenvvel viseltetett a nehézsorsú és egyszerű származású emberek iránt, ők valahogyan mindig felkeltették Churchill érdeklődését." Colville, J.: The Fringes of Power. i. m. 125. 43 Nem egyszerű nyomon követni a második világháborús memoárból befolyó összegeket, mert a Chartwell Irodalmi Alapot részben az örökösödési adó elkerülése céljából hozták létre. Reves 1,65 millió font összegű szerződést kötött az Egyesült Államokbeli terjesztési jogokra, az idegen nyelvű kiadásokért és az újságokban történő folytatásos megjelentetésért 80000 fontot (mai árfolyamon mintegy félmillió font) fizetett Churchillnek. Az azonban tény, hogy a hatkötetes mű hasznából a Churchill és a Reves családok dúsgazdaggá váltak. 44 Emeiy Reves to Winston S. Churchill. 23 February 1949. In: Churchill and Reves Corr. 292-293.
