Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1461 Szlovákia német megítélésében a müncheni válság napjai döntő fordulatot jelentettek. A magyar kormányzat magatartása, miszerint Budapest elutasította a Csehszlovákia elleni fegyveres fellépés megindítását, meglehetősen leszűkítette Németország mozgásterét, s elodázta Csehszlovákia végleges felbomlasztását.20 Hitlernek meg kellett elégednie a müncheni egyezmény számára korántsem kielégítő rendelkezéseivel, sőt garanciát kellett vállalnia Csehszlovákia határai fölött. Mindez Szlovákia, a szlovák szeparatizmus illetve a szlovákiai német népcsoport szerepének felértékelődését hozta magával, s ezzel olyan szempontok is megjelentek a német külpolitikában, amelyek élesen ellentmondtak a magyar elképzeléseknek. A Budapest magatartásban csalódott Hitler távolodni kezdett a magyar revíziós törekvések feltétel nélküli támogatásától, s egyre inkább csak az etnikai megoldást kezdte támogatni. München a pozsonyi németek számára a Német Birodalom további megnövekedése miatti öröm mellett egyben csalódást is hozott, hiszen a várost nem sorolták be egyik a Németországnak átadandó zónába sem. Ezért politikai vezetőik már október 2-án táviratot fogalmaztak meg a müncheni egyezmény végrehajtásával megbízott nemzetközi bizottságnak, amelyben a „Pozsony város 42 000 és a környék további 15 000 német lakosa nevében" népszavazást követeltek.2 1 Hasonló érzések munkáltak a pozsonyi magyarok között, akik az etnikai határok elvét ugyan támogatták, ám a müncheni döntéssel elégedetlenek voltak, s úgy érezték, hogy Németország cserben hagyta Magyarországot. S bár a közelgő magyar-szlovák tárgyalások űjabb reményeket élesztettek bennük, az Egyesült Magyar Párt köreiben a meghatározó vélemény az volt, hogy a tisztán magyar vidékek gond nélkül visszakerülnek majd Magyarországhoz, ám Pozsony ügyében hosszas huzavonára lehet számítani, amelynek a végére egy esetleges népszavazás tehet majd pontot.22 A szlovák politika számára Pozsony kérdése szervesen összekapcsolódott Szlovákia egészének a problémájával, amely pontosan ezekben a napokban vett egyre határozottabb irányt. München ugyanis egyben a centralizált alapokra épülő első csehszlovák köztársaság végét is jelentette, amit az akkor már Jozef Tiso vezette autonomista szlovák politika azonnal ki is használt. S bár a Szlovák Nemzeti Párt egyik vezetője, Ján Pauliny-Tóth ezekben a napokban hét lehetséges szlovák államjogi alternatíva tervét vázolta fel,23 a Pest illetve Varsó irányába vetett kacér szlovák pillantások ellenére a magyar és a lengyel megoldások egyre inkább múlt időbe kerültek. A szlovák politika München előtti és utáni mozgása azt jelezte, hogy Tisoék számára reális alternatívaként egyre in-20 Vö. Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban. In: Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Szerk. Simon Attila, Balassagyarmat 2010.16. 11-20. 21 „Tretia rísa" i. m. 15. sz. dokumentum, 35. 22 SNA, f. KÚ BA, s. 255, c. 17486/38. prez. 23 1. A neutralizált köztársaságban maradni föderatív szövetségben a csehekkel. 2. Lengyelcseh-szlovák trializmus. 3. Lengyel-szlovák unió. 4. Cseh-magyar-szlovák trializmus. 5. Magyarszlovák unió. 6. A csehszlovák állam keretein belül Németország vazallusává válni. 7. Önálló Szlovákia német védnökség alatt vagy a nagyhatalmak által garantált semlegességgel. Idézi Lubomír Lipták: Slovensko v 20. storocí. Bratislava 1998. 161.
