Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
1458 SIMON ATTILA tanácstalansága is közrejátszott),9 Szlovákiában (a cseh országrészektől eltérően) 1938 őszéig nyugalom és rend uralkodott. A nemzetközi és az országos politikában felülkerekedő feszültség Pozsony hétköznapjaiba csak lassan szivárgott be, s az Anschluss után a közeli Bécsből ide érkező menekültek is csupán néhány napra zavarták meg a polgári világ nyugalmát. Igaz, 1938 nyarán a pozsonyi utcákon azért már érezhető volt az ellentétek növekedése, melynek hatása alól főleg a fiatalság nem tudta kivonni magát. Bécs irányából a náci propagandának szinte szabad bejárása volt a városba, ami elsősorban a helyi németekre gyakorolt erős hatást, s miután szeptember elején a Ludovít Mutnansky vezette szélsőségesen nacionalista és náci szemléletű szlovák rádióadó is megkezdte sugárzását Bécsből,10 a szlovák fiatalok radikalizálódásának sem lehetett útját állni. Ekkor Pozsonyban már a júniusi községi választásokon1 1 győztes autonómista erők, a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSES), a Szudétanémet Párt szlovákiai leágazását alkotó Kárpátinémet Párt (KdP) és kisebb mértékben az Egyesült Magyar Párt határozta meg a hangulatot. A három párt közül különösen a KdP előretörése volt látványos, hiszen a pozsonyi németség hagyományosan magyarbarát volt, s a korábbi három községi választáson épp az ő támogatásuknak köszönhetően tudta az Országos Keresztényszocialista Párt (igaz voksolásról voksolásra kisebb előnnyel) megnyerni a pozsonyi községi választásokat. 1938-ra azonban ez a helyzet megváltozott, s a Kárpátinémet Párt, fokozatosan elhódította magyar pártoktól a németeket. A KdP előretörését jól jelzi, hogy ez a párt, amelynek 1935-ben még csak 1500 tagja volt a városban, a '38-as községi választásokon már több mint 13 ezer szavazatot szerzett, s ugyanezen év nyarán már 7500 nyilvántartott pozsonyi taggal bírt.12 Többségük fiatal volt, az Anschluss után csapódott a KdP-hez, s rajongott Franz Karmasin pártvezérért és Adolf Hitlerért. A tradicionális magyar vonal csupán az idősebb pozsonyi németek között maradt számottevő. Ok a Viktor Förster által vezetett Német Keresztényszocialista Pártban (DCL)13 politizáltak, amely 1937-ben vált ki az Egyesült Magyar Pártból. 9 A Szudétanémet SdP és a magyar EMP közötti különbség látványos kifejezést nyert 1938-ban. Míg ugyanis a német határszélen az Anschluss után mindennapossá váltak a gyakran fegyveres összecsapásokba torkolló etnikai konfliktusok, az Egyesült Magyar Párt visszafogott magatartásának köszönhetően Dél-Szlovákiában ilyenről nem tudni. A szlovákiai magyarok és az EMP korabeli magatartásával kapcsolatosan lásd Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban. Somorja 2010. 10 Ludovít Mutnansky: „Tu ríssky vysielac Vieden ..." Boj vo svetovom éteri o slovenskú pravdu a budúcnost'. Vieden 1939. 11 A választásokkal kapcsolatban bővebben lásd Simon Attila: Az 1938-as csehszlovákiai községi választások és a szlovákiai magyar politika. Fórum Társadalomtudományi Szemle 8. (2006) 1. 111-134. 12 Kováé, Dusán: Nemecko a nemecká mensina na Slovenskú (1871-1945). Bratislava 1991. 121-122. 13 A párt hivatalosan a Deutsche Christlichsoziale Landespartei nevet viselte, s tulajdonképpen az EMP elődpártját képező Országos Keresztényszocialista Párt német szekciójának önállósulása révén alakult meg, részben Esterházy János kezdeményezésére. MOL, K-64, 70. cs, 7. t. 7/res. pol. 1937.
