Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1449 Miközben május 27-én, amikor Ugrón Varsóban saját külügyminisztériumától meglehetősen izoláltan a saját szövetségesei ellen harcolt, a németek a nyugati hadszíntéren Craonne-nál áttörték a frontot. Az 1918-as évnek ez a harmadik nagy támadása jelentős sikereket hozott, majd a negyedik támadás június 9. és 14. között még nagyobbakat. Párizs alig száz kilométer közelségbe került. Június 11-én és 12-én Burián megbeszéléseket folytatott Berlinben a német vezetőkkel. A Spában megszakított egyezkedések tovább folytak, de az álláspontotok távol álltak egymástól. Burián továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a kérdést a többivel együtt, azokkal összefüggésben kell megoldani. Galícia területileg intakt módon egyesül a teljesen független Lengyelországgal, mely perszonálunióban lesz Ausztria-Magyarországgal, megfelelő garanciákkal Németország számára. Lengyelország így válik — Burián értelmezésében — a Monarchia belső egyensúlyának negyedik elemévé a németek, magyarok és a horvátok mellett.11 4 Burián kompenzációként azt ajánlotta, hogy elismerik Németország baltikumi befolyását.11 5 A németek ennek a kompenzációs hajlandóságnak természetesen már csak azért sem tulajdonítottak jelentőséget, mivel a térségben „otthon voltak", csapataik Szent-Pétervár előterében álltak. Burián másik érve az osztrák megoldás mellett úgy szólt, hogy Lengyelország nélkül a Monarchiára a „politikai elnyomorodás vár", amin azt értette, hogy Galícia távozásával a gazdaságilag nagyon meggyengül, nagy mértékben veszít előnyös katonai-geostratégiai helyzetéből, emellett elveszíti a belpolitikailag nagyon fontos birodalomfenntartó elemet. A definitív német álláspont Burián minden érvét lesöpörte az asztalról. Kühlmann, Vilmos császár utasításaira hivatkozva, közölte vele, hogy az ügy teljesen kilátástalan, hiszen a minden tekintetben önálló Lengyelország „vég nélküli veszélyeket hozna Németországra a keleti lengyel provinciák miatt" (Posen, Nyugat-Poroszország, Danzig stb.).116 Az 1918-as nyár diplomáciai eseményei a júniusi berlini megbeszélések szellemében tovább erősítették a Monarchia politikai függőségét a németektől, a különbékére ennek megfelelően a dunai monarchia esélyei egyre gyöngültek. A lengyelkérdésben ezután az őszi összeomlás nyitányáig, nagyjából október elejéig, a németek domináltak. * * * Összefoglalóan megállapíthatjuk: Ugrón István, mint követ, a legkritikusabb helyzetekben is képes volt túllépni azon a szerepen, amit a bürokrácia-elméletek a hozzá hasonló hivatalnokoknak szánnak és tulajdonítanak, működése nem volt Max Weber-i értelemben „ideáltipikus". A tanulmányunk elején feltett kérdés, hogy működése lojálisnak tekinthető-e ebben az anómia felé hajló politikai helyzetben, amikor a Monarchia bomlása utolsó fázisához közeledett, úgy érezzük jogos. A kérdésre adandó válasz ugyanakkor nem teljesen egyértelmű. 114 Németh I. i. m. 332. 115 Uo. 116 Uo. 333.
