Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
138 TÓTH IMRE-RAB VIRÁG lásokban — teljes jóhiszeműséggel — részt venni, dacára annak, hogy tisztában kellett lennie azzal, — és tisztában is volt azzal — hogy a béke és a biztonság jelszavainak hangoztatása mögött megint csak a status quo megmerevítésének eszméjével fog találkozni".89 A külügyminiszter mindenesetre Scylla és Charybdis között vergődött. Az idézett beszédet megelőzően, 1935-ben azonban kinyilvánította, hogy nem stabilizálják a regionális status quot, mert ezzel azokat erősítenék, akik területeket vettek el tőlünk. A bevezetőben már utaltunk rá, hogy hivatalos minőségében hasonlóan elzárkózó volt, amikor a Hodza-tervre reagálva elutasította a politikai közeledést a dunai államok között. A budapesti angol követnek tudomására is hozta, hogy „nem lehet egy országtól, mely a békeszerződés alapján közel 3/4 részét vesztette el, követelni, hogy a feledés fátyolát borítsa a múltra, és egyes szomszédjaival őszintén együttműködjék."9 0 Tegyük hozzá azt is, hogy álláspontját személyes útja is befolyásolta. Az Osztrák-Magyar Monarchia volt diplomatájaként Magyarország első világháború utáni súlyos megaláztatottságát egyszersmind saját presztízsveszteségeként is kezelte, és nagyon nehezen viselte. Ez erősen befolyásolta bizonyos szomszédos, kisantant országok és egyes nagyhatalmak — elsősorban Franciaország — képviselőivel szemben használt beszédmodorát. Egyidejűleg hurcolta magával az egykori monarchia külpolitikai és kulturális orientációit is. Ezek miatt nem tekintette egyenrangú partnernek azon államok diplomatáit, akik nem a klasszikus diplomácia küzdőterein nevelkedtek. „Csábítóbbnak látta a reményt arra, hogy Magyarország szomszédainak akkor, amikor német segítséggel elérte célját, diktálhatja a maga akaratát. Mint azt, hogy mint egyenrangú, sőt gyengébb fél, igyekezzék velük különböző engedmények alapján megegyezni. Ezeket a Magyarországgal szomszédos népeket és politikusi vezetőit némileg úgy ítélte meg, mint azokat a magyar és német hegemóniák eszméjére alapított Ausztria-Magyarország korában Bécsben és Budapesten látták: mint egy halom másodrangú, izgága, ok nélkül elégedetlenkedő embert, akik abban látják életcéljukat, hogy a politikai vezetésre hivatottaknak Bécsben és Budapesten kellemetlenségeket okozzanak" - írta róla ezzel kapcsolatban Gratz, akinek volt alkalma személyesen megtapasztalni Kánya modorát és nézeteit.91 Még inkább lekezelően bánt az egykori osztrák-magyar külpolitika szemében ellenségesnek tekintett balkáni országok (elsősorban a volt Szerbia) politikusaival. Ezért különös jelentőségű, hogy ugyanez a politikus hivatalos nyilatkozataihoz képest egészen más módon fogalmaz, amikor Európa jövőjét komponálja. Dolgozata e fejezetének első részében elmarasztalja ugyan az első világháborút lezáró békekötéseket, ám a későbbiekben nem szabja az együttműködés feltételéül a revíziót. Ez utóbbi nem jelentéktelen körülmény, hiszen Kánya is azok közé tartozott, akik számára a revízió egyszersmind emocionális kérdés is volt. Habitusa nem engedte, hogy a magyar diplomácia bonyolítójaként végér-89 A képviselőház 137. ülése, 1936. május 28. Az 1935. évi április hó 27-re meghirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Nyolcadik kötet. Bp. 1936. 284. 90 Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején. 1932-1936. Bp. 1982. 244. 91 Gratz G.: Magyarország i. m. 259.
