Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vitári Zsolt: Európai összefogás a bolsevizmus ellen. A Hitlerjugend külföldi kapcsolatai a világháború idején VI/1359
1364 VITÁRI ZSOLT A Hitlerjugend tevékenysége, sok esetben megmutatkozó saját utakon járása azonban mindvégig szükségessé tette a külügyminisztérium szigorú ellenőrzését. A birodalmi külügyminiszter egy 1944 júniusában, Axmannal folytatott, több órás megbeszélésen még mindig szükségesnek tartotta kihangsúlyozni, hogy a HJ tevékenysége amennyiben bármilyen módon kapcsolatos a külfölddel kizárólag a külügy politikai utasításainak megfelelően folyhat. Bár ezt Axmann egyértelműen elismerte, sok esetben azonban valóban nem tartotta be. Ribbentrop két fő szempontot említett meg ezzel kapcsolatban. A germán országokban folyó munkának az volt a célja, hogy kifejezetten az ifjúság összefogásával erősítsék ezeket az államokat. Minden más ország esetében a HJ tevékenysége csakis a megfigyelésre és a tanácsadásra szorítkozhatott. Utóbbi esetben külön felhívta a figyelmet, hogy kifejezetten ügyelni kell arra, hogy a HJ által támogatott erőteljesebb ifjúsági összefogás semmiképpen ne járuljon hozzá ezen országok erősödéséhez. 1944-re tehát újra módosult a doktrína. Nyilvánvalóan a partnerországok háborús teljesítménye miatt érzett csalódás vezetett oda, hogy hosszútávon már nem is számoltak velük, hanem inkább eltűnésükben gondolkodtak. Ribbentrop egyetértett azzal, hogy ezeket a feladatokat a német külképviseleten HJ-vezetőknek kell ellátniuk, de ez csak a külügyminisztérium alárendeltségében, annak szabályai keretében történhetett. A külügyminiszter az ifjúsági kapcsolatokban egyúttal a hírszerzés újabb csatornáját is látta.10 A külföldi munka ellehetetlenülése azonban nemcsak a háborús körülmények lehetőségeket erősen korlátozó hatása miatt következett be, hanem annak eredményeként is, hogy a Birodalmi Ifjúságvezetőség tulajdonképpen végérvényesen elvesztette azt a csatát, amit más birodalmi és pártszervekkel folytatott. Mégha a külügyminisztériummal sikerült is néhány ütközetet megvívni és megnyerni, Martin Bormannal és a Pártkancelláriával szemben már valóban nem volt cselekvési lehetősége. A háború alatt amúgy sem igen tolerált „HJ-külpolitika" 1944-re olyan szintre süllyedt, hogy annak irányítása szinte már nem is a HJ kezében volt. Erre az időre az ifjúság kérdésében is a Pártkancellária kívánta kézbe venni az ügyeket. Bormann azzal bízta meg Ernst Wilhelm Bohlét, az NSDAP AO vezetőjét, hogy az NSDAP teljes külföldre irányuló tevékenységét vegye kézbe.11 Az utolsó, nagyszabású BIV-rendezvényre 1944 februárjában került sor, amikor a BIV Külügyi és Népiségi Hivatala egy, a háborút szem előtt tartó, szol-10 Brigadeführer Frenze]. Aufzeichnung, 20. Juni 1944 - PAAA, R 98935; Gruppenleiter Inland I. Vortragsnotiz (Frenzel), 11. Juli 1944 - PAAA, R 98935. 11 Vö. BArch, NS 26/358 (Kriegsgeschichte der HJ, 1944), idézi Buddrus, Totale Erziehung, i. m. 749., 801-802.; Schaar, i. m. 404. Mindez csak fokozta a BIV Axmann és egyben Schirach felháborodását, akik a döntés ellen személyesen Hitlernél akartak tiltakozni, s közben joggal vádolták meg Bormannt azzal, hogy több ízben nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a Führert. Schirach és Axmann akciójára azonban semmi esély sem volt, hiszen Schirach már rég kegyvesztett volt, Axmann pedig messze nem volt akkora sülyú náci vezető, mint Schirach, ráadásul Bormann teljes mértékben kézben tartotta azt, hogy ki, mikor és milyen ügyben juthat be a Führerhez. Axmann és Schirach ezt követően már azt helyezték kilátásba — ha nem javulna a viszony a BIV és Bormann között —, hogy a Führertől más munkakörben való alkalmazást kérnek. - Schaar, i. m. 404.