Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1354 PRITZ PÁL „home guard"-ok, vagyis önvédelmi csapatok 1,7 milliós létszáma egészít ki. Értékük — hangsúlyozza — „sokkal magasabb, mint más nemzetbeli hasonló alakulatoké."98 Anglia balkáni katonai kudarcáról és észak-afrikai visszavonulásáról szólva az írja, hogy általános nézet szerint „mindezek az események csak epizódok, melyek lehetnek kellemetlenek, de végeredményben nem döntőek." Mert „a háború csak most lépett akut fázisába ... rendkívül sokáig, 5-8, sőt 10 évig is el fog tartani". Eden és Cadogan is hangsúlyozta előtte, hogy „senki sem becsüli le ... Németország igen nagy katonai erejét." Azonban, „ha a németeknek nem sikerül a háborút az év folyamán, azaz gyakorlatilag véve ez év őszig teljesen megnyernie, úgy azt már sohasem fogja megnyerhetni." Jelentésében Barcza több alkalommal megismétli azt a bizonyosnak tartott feltételezést, mely szerint az USA be fog avatkozni a háborúba Anglia oldalán, s így e két hatalom „az ellenfél légi erejének öt sőt tízszeresével is fog rendelkezni." Eden „és minden más tényező" Barcza azon felvetésére, hogy akkor a szövetségesek Németországot és Európát rommá fogják bombázni, s ez „mily igazságtalan és borzalmas" Európa államai és nemzetei számára, „melyek közül egyetlen sem harcol közvetlenül Anglia ellen" azt a feleletet kapta, hogy „ezt rendkívül sajnálják, de más megoldást nem tudnak elképzelni", hacsak közben békét nem kérnek. De a „jelenlegi német rezsimmel Angliában ma senki sem hajlandó".99 A belpolitikai helyzet rajza a januárinál most sokkal részletesebb. Ennek keretében még nagyobb elismeréssel, irodalmi hangulatfestő eszközökkel10 0 szól Churchill személyi nagyságáról, rendkívül fontos szerepéről, de eközben nemhogy nem tér ki, még csak meg sem ismétli azon fontos megállapítását, mely szerint (ismételjük) „ma már ... itt is mindjobban diktatórikus módszerek érvényesülnek, mert az államhatalmat gyakorló kormány a köz- és magánélet úgyszólván minden részére ráteszi a kezét, és a magántulajdont teljesen igénybe veszi háborús célokra." A londoni lakosság légitámadások idején tanúsított hősiességét a januári jelentésének hőfokán, de annál jóval részletesebben ecseteli. Megítélése szerint „a levegőből sem Londont sem Angliát elpusztítani az eddigi támadásokkal, de sokkal nagyobb méretűekkel is majdnem lehetetlen." Befejező mondatai a halovány kételyt is eloszlatják. Ha mégis sor kerülne invázióra, s az sikerrel járna, akkor sem lenne vége a küzdelemnek, mert ez esetben a birodalom Amerikával együtt folytatja a küzdelmet. A király és a kormány „Kanadába helyezné át székhelyét", s így folytatódna a háború.101 Az egyébként igen rövid gazdasági fejezet is arra a szólamra van hangolva, hogy ezt a háborút a brit birodalom nem veszítheti el. Az élelmiszer ellátás nehézségeit taglalva is a hangsúlyt a gazdagságra helyezi, az iparcikkekről szólva pedig egyszerűen úgy fogalmaz, hogy „a bőség ma is tart." A kereskedelmi hajó-98 Uo. 1101. 99 Uo. 1103. 100 „Igazi angol, akinek nincsenek idegei, aki esténként bizonyos alkoholmennyiség elfogyasztása után szivarra gyújtva félelem nélkül a kísérő detektívek kétségbeesésére gyalog járja be London ama részeit, ahol a bombák legsűrűbben estek, beszélget a munkásokkal, teázik a kantinokban és a végső győzelmet hirdeti." - Uo. 1104. 101 Uo. 1107.
