Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - I «fogli di udienza» del cardinale Eugenio Pacelli Segretario di Stato I (1930) (Ism.: Tóth Krisztina) V/1320

TÖRTÉNETI IRODALOM 1323 nyek fényében egyes történések, személyek a többinél esetleg nagyobb jelentőségre tehetnek szert, vagy más fényben tűnhetnek fel. Mind XI. Piusröl, mind Gasparriröl, mind pedig az államtitkári posztra esélyes jelöltekről, Cerrettiről és Pacelliről jellemrajzot ad, összevetve és ütköztetve álláspontjukat az egyházkormányzati és egyházpolitikai kérdésekben. A pápát nagyon erőteljes egyéniségnek tünteti fel, aki utasításai szó szerinti végrehajtását várta el, és semmi olyan változást nem tolerált, amelyet előtte vele nem egyeztettek. Gasparri viszont leírása szerint hajlamos volt arra, hogy magához ragadja a kezdeményezést és gyakran hagyta a gyakorlati ügyintézést munkatársaira, így helyettesei nagy befolyásra tettek szert. Mind az egyház küldetéséről, mind a szentszéki diplomácia funkciójáról eltérő nézeteket vallottak, Gasparri szerint például a diplomáciában megengedhető a kegyes hazugság. E pragmatizmus kevéssé volt összeegyeztethető XI. Pius idealizmusával. A már ismertetett nézeteltérésekhez járultak hozzá Gasparri idős kora és betegségei, amelyek együttesen elvezettek 1929 novemberében előre megtervezett lemondásához. Helyére XI. Pius egy olyan embert keresett, aki sokkal inkább megfelelt elvárásainak. Giovanni Coco a lehetséges jelölteket veszi sorra: először a volt párizsi nuncius, Cerretti személyiségét vizsgálja, akit a pápa 1925. évi bíborossá kreálása után 1926-ban hívott vissza véglegesen a Római Kúriába, de konkrét feladatot nem adott neki, csak 1931-ben lett az Apostoli Signatura prefektusa. Az államtitkári posztra esélyes jelöltnek számított, mellyel maga is tisztában volt s melynek betöltésére reményeket táplált. Coco azt elemzi, hogy mi lehetett az oka, hogy a pápa mégsem őt választotta: Gasparri tanítványa volt, osztotta pragmatizmusát, politikai felfogását, melyhez hozzájárulhatott meglehetősen nehéz természete és az állítólagos erkölcsi magaviseletéről keringő pletykák. Azt is megemlíti a fasiszta politikai rendőrség információira támaszkodva, hogy a pápa felvetette neki, hogy esetleg betölthetné az áhított államtitkári pozíciót, de csak azzal a feltétellel lett volna hajlandó vállalni, ha a saját személyisége és elképzelései szerint alakíthatja az egyház kormányzását. Nyilvánvalóan egy tapasztalt diplomata nem feltétlen szembesítené nyersen a pápát e ténnyel, a szerző lábjegyzetben a fenntartásait megjegyezhette volna, ahogy pár oldallal később a fasiszta politikai rendőrség más információi kapcsán tette. Továbbá Cerretti magánlevelezéseiből is idézhetett volna, melyek talán hozzájárulhattak volna személyisége mélyebb megismeréséhez. Cerrettivel szemben Pacelli egyénisége, melynek fő jellemzői: szigorú kötelességtudat, engedelmesség, diplomáciai érzék, megfelelt a pápának, akivel számos kérdésben hasonlóan gondolkodtak. Ilyenek voltak — többek között — a konkordátumpolitika, a protestánsok és katolikusok kapcsolata, s az Actio Catholica szerepe. Ezek együttesen elvezettek ahhoz, hogy XI. Pius december 16-án bíborossá kreálja, 1930. február 6-án pedig államtitkárává nevezze ki. A tanulmányokat és a forráskiadás részt nagy méretű fekete-fehér fotók kötik össze, melyek többsége Eugenio Pacellit egyedül, vagy a római kúria jelentős személyiségei körében ábrázolja. Ezenkívül államtitkári kinevezéséről, XI. Piusról és a kötet tárgyát képező feljegyzésekről is találunk fényképeket. A képeken látható jelentős személyek megnevezésén kívül a pontos lelőhelyet is feltüntetik. Ezt követi maga a forrásközlés, melyben a pápai és privát audienciákról, illetve a bíborosi tanácsülésekre készült feljegyzések kronológiai sorrendbe rendezve követik egymást, amely lehetőséget ad az olvasónak, hogy folyamatában lássa az eseményeket, hiszen az a téma, amely előkerül a privát audienciákon, legtöbbször a pápai audiencián, vagy a bíborosi testület tanácskozásán is előkerül. Ezen utóbbiakra készült feljegyzések kidolgozottabbak, s sokszor a privát audienciákról készült feljegyzések is részletesebbek a pápai audienciákról készültekénél. A jegyzetek általában egy-egy mondatban, tömören, vázlatosan fejezik ki a lényeget, de előfordulnak bennük pár szavas utalások is. így külön kihívást jelent az értelmezésük, melyhez elengedhetetlen bizonyos háttértudás és a vonatkozó levéltári fondok alapos ismerete. Ez egyben magyarázatot ad a rendkívül gazdag jegyzetapparátusra, melyből nem csak az előzményeket, körülményeket és az audienciákon elhatározottak gyakorlati megvalósítása irányába tett későbbi lépéseket ismerhetjük meg, hanem a kapcsolódó fondokat, újságcikkeket és szakirodalmat is. Az audienciákon tárgyalt témák rendkívül változatosak: gyakran feltűnik a máltai kérdés, bizonyos püspökségek betöltésének kérdése, a lateráni szerződés egyes pontjaira utalás, a pápa konkordátumpolitikájának részletei, különböző egyházi kinevezések, leköszönő tisztségviselőknek kért audienciák, s olyan rendezvények, jelentős események, ahol egyházi hivatalos képviseletre van szükség. A világegyház eseményeinek sorába illeszkednek a magyar egyháztörténet szempontjából jelentős kérdések is. Ezek egy része a külföldre szakadt egyházi javak kérdéséhez és az egyházi területi rendezés mikéntjéhez szolgál adalékokkal. A május 16-ai privát audiencián a cseh-