Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117

KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 127 pozícióját felcserélte a berlini követi állással. Célja a német-magyar együttmű­ködés előkészítése volt. Mindazonáltal a két ország külpolitikájának összehangolása nagyon soká­ig megoldhatatlan feladat volt, mivel kapcsolatukat számos feszültség terhelte. Az „elmagyarosodott svábok alldeutschizálásának"4 2 kérdése és holmi iskola­ügyek Kánya nézőpontjából eltörpültek a „valódi" diplomáciai és stratégiai kér­dések mellett. Ezek közül a legfájóbb az volt, hogy Magyarország csaknem telje­sen elveszítette jelentőségét a német vezetés szemében. Az 1920-as évek köze­pén Berlinben egyáltalán nem támogatták a magyar revíziós törekvéseket. In­kább saját nemzetközi helyzetük javítása és a Párizzsal való együttműködés le­begett a szemük előtt, s e tekintetben Magyarországot lehetséges zavarforrás­nak tekintették. A berlini politikai irányvonal locarnói fordulata43 nem volt örömteli Kánya számára, aki a magyar érdekekkel teljesen ellentétesnek tar­totta a német külpolitika „teljesítési" irányát. Berlini illetékesek véleményét igyekezett abba az irányba terelni, hogy lássák: a franciák végérvényesen meg akarják törni a németeket, akik emiatt mindhiába igyekeznek eleget tenni Pá­rizs követeléseinek. Noha rendszeresen győzködte a vezető német politikai cso­portok képviselőit a német-magyar együttműködés szükségességéről, igyekeze­te nem érhetett célt. Sem Carl Schubert államtitkárnak, sem pedig más vezető német politikusnak nem sikerült „felnyitnia a szemét" és tőle a remélt támoga­tást kicsikarnia. Kevés sikert hozott Kánya, s általában a korabeli magyar külpolitika szá­mára az olasz-magyar és az olasz-német közeledés német elfogadtatása is. An­nak ellenére, hogy Bethlen Istvánnal az olasz-német együttműködés elősegíté­sén dolgozott, meg kellett küzdenie azokkal a - nem alaptalan - vádakkal, me­lyek szerint a magyar-olasz kooperációnak német- illetve osztrákellenes éle lenne. Kánya ebben a szellemben már 1926-ban tárgyalt német diplomatákkal a német-olasz kapcsolatok jövőjéről, illetve azok megjavításáról, az 1927. évi magyar-olasz szerződés megkötését követően pedig egyre jobban sürgette a kö­zöttük kialakítandó megbékélést. A dél-tiroli kérdés mellett a római fasiszta re­zsim jellegéből adódóan44 is inkább élesedett az ellentét a két ország között. A feszültségek a gazdaságpolitika terén is megmutatkoztak. Mindezektől elte­kintve Németország stratégiai partnerként sem számolt a katonailag gyenge Olaszországgal. A Mussolinival való együttműködést túlontúl kockázatosnak tartották Berlinben, még abban az esetben is (amelyben nem túl okosan, kétel­kedtek), ha sikerülne neki az ország erőit egységbe forrasztania. A Duce rend­szerét ráadásul minden belpolitikai sikere ellenére sem látták eléggé szilárd­nak. Az ország nyersanyagainak szűkössége, erőforrásainak és hadseregének gyengesége bizonytalan támasszá tették Rómát a német vezetés szemében. A pillanatnyi helyzetben azonban elsősorban attól tartottak, hogy a Palazzo Chigi 42 Kánya mondatfordulata. MOL Kozma Miklós iratai. K. 429. mikrofilm (mf.) 392. d. 4. cím. Feljegyzések 1920-1924. fol. 68. fol. 72. 43 Feljegyzés Németország és Olaszország viszonyáról. 1928. május 15. PA AA R29333. Büro des Staatsekretärs. Akten betreffend Deutsch-italienische und Deutsch-österreichische Beziehun­gen, insb. Südtirol, Anschluss. Bd. 8. 1928. március 5. - október 12. 44 Elsősorban annak a német-olasz gazdasági kapcsolatokra gyakorolt hatása miatt. Lásd az előző lábjegyzetet.

Next

/
Thumbnails
Contents