Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Sváb Tükör (Ism.: Antal Tamás) V/1271

TÖRTÉNETI IRODALOM A SVÁB TÜKÖR Közreadja Blazovich László és Schmidt József Pólay Elemér Alapítvány, Szeged 2011. 512 o. A nyugat-európai jogfejlődés lényeges állomása volt a 12. és a 13. század, amikor egymástól függetlenül — a párhuzamos fejlődés jelenségeként — elkészültek az első szokásjogi gyűjtemények, kompilációk. Ezek általában magánmunkálatok eredményeiként jöttek létre, a hivatalos jogösszegyűjtésekkel leginkább a 15. századtól találkozhatunk. A területi (partikuláris) jogkönyvek sorában például máig kiemelkedő jelentőségű Ranulf Glanwill Tractatus de Legibus et Consuetudines Angliáé című, 1187 és 1189 között Angliában keletkezett műve, valamint a kor- és tudóstársa, Henry Bracton On the Laws and Customs of England (De Legibus et Consuetudines Angliáé) címet viselő — szintén az angolföldi szokásjognak, a common law-nak részben rendszerezett — gyűjteménye a 13. század közepéről. Az említettekkel lényegében egy időben, 1283-ban készült el Philippe de Remy francia királybíró, Beaumanoir pair-je Beauvaisis tartomány jogának és a kialakulóban lévő párizsi parlament némely döntéseinek foglalatát képező munkája (Coutumes de Beauvaisis), valamint 1295-ben Guillaume de Châtelet bailli Ancien coutumier de Champagne-ja, amely a nevezett tartomány szokásjogának (coutumier) összegzését tartalmazta. A német tartományi szokásjog feljegyzésének is a 13. század volt a fénykora. A korabeli bölcselkedő, részint irodalmi, részint jogászi tükörműfaj sajátosságainak megfelelő gyűjtemények alapját Eike von Repgow A Szász tükör (Sachsenspiegel) című műve (1220-1235) vetette meg, amelynek hatását hűen mutatja azon tény, hogy az elkövetkező fél évszázadban számos hasonló alkotás keletkezett a szerteágazó német Landrecht összegyűjtésére. Ezek közül a Sváb tükröt (Schwabenspiegel, 1275/76) és a Német tükröt (Deutschenspiegel, 1274/75) kell mindenképpen kiemelni. Ezen szokásjogi gyűjtemények a helyi hűbérjogra is kitértek, miután az észak-itáliai Lehnrechtnek már hamarabb, a 11. és a 12. század fordulóján önálló könyve jelent meg (Libri Feudorum, Consuetudines Feudorum). A német partikuláris joghoz tartoznak továbbá a városi jogkönyvek, amelyek a városi jogcsaládok létezésének bizonyítékai és elsődleges forrásai. A németországi tükrök — bár a legtöbb hazai szakirodalomban szerepelnek az említés szintjén — 2005-ig nem voltak elérhetők magyar nyelven. Abban az évben adta közre Blazovich László és Schmidt József a Szász tükör fordítását és szakmai elemzését (Eike von Repgow: A Szász tükör. Szeged 2005. 365 o.), amelyből nyomban következett a folytatás igénye: a Sváb tükör is. A 2011. évben jelent meg az utóbbit a hazai közönségnek magyarul először olvashatóvá tevő kötet, amely az említett szerzőpáros —• szintén több éven át tartó — munkájának gyümölcse. A Szász tükörről és annak fordításáról már készült kritikai recenzió Ruszoly József tollából (A magyar Sachsenspiegel-hez. Századok 2006/2. sz. 483-496. o.), ezért e helyütt a Sváb tükörről és a kiadása jelentőségéről fogalmazunk meg néhány gondolatot. Míg von Repgow alkotásának létezik a tudományosság által széles körben elfogadott „alapszövege", a 15. század eleji Vulgáta, addig a Sváb tükör esetében ilyenről nem szólhatunk. Nehezítette a megfelelő szövegváltozat kiválasztását, hogy mintegy négyszáz kézirata ismert, amelyek egyébként egymástól mind terjedelemben, mind a felvett artikulusok tekintetében különböznek aszerint, hogy hol és milyen céllal készítették őket. A kutatók ennek nyomán megkülönböztetnek úgynevezett rövid formákat (Kurzformen), hosszú formákat (Langformen), normál formákat (Normalformen) és szisztematikus formákat (Systematische Formen). Ezek közül az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Országos Levéltár is őriz néhány példányt. A közreadók — a német szakirányú tudományosság véleményét elfogadva — a Langform M-nek jelölt, K. A. Eckhardt által 1971-ben kiadott változatot használták, amely nem azonos H. R. Derschka átiratával, mely a mai német nyelvre ültette át a helyenként nehezen értelmezhető, archaikus sváb szöveget. így e magyar fordítás az eredeti szövegen nyugvó, önálló munka. A fordítást végző Schmidt József, a bevezető tanulmányokat és jegyzeteket író, Repgow-díjas Blazovich László és a szakmai lektorok (Balogh Elemér, Bassola Péter, Benyik György, Draskóczy István és Tringli István) együttes áldozatvállalásának eredménye az ötszáz oldalt meghaladó terjedelmű kötet, amelyhez, a használatát megkönnyítendő, külön mutatók is tartoznak. A kiadvány szerkezetileg két nagyobb egységre tagolódik: az első a Sváb tükör keletkezésével, annak elterjedésével, szerkezetének bemutatásával és forrásaival, valamint a fordított mű szövegé-