Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 125 A mexikói külszolgálatban eltöltött évek mindazonáltal el is zárták az európai események fő áramlataitól. Az izoláltságból a háború vége és az Osztrák-Magyar Monarchia teljes szétesése szabadította ki. Az összeomlást követően a magyar külügyi szolgálatban helyezkedett el. 1919 júliusában még Mexikóban tartózkodott. Október 31-én került a budapesti külügyminisztériumba.3 3 A hazai politikai viszonyokban kevésbé, a külügyi intézményi struktúra és a diplomácia működési mechanizmusaiban azonban alaposan jártas volt. Tapasztalataira és ismereteire3 4 annál is inkább komoly szükség volt, mivel a magyar diplomáciai szolgálatot ekkor kellett létrehozni, s mert a megrendítő háborús vereség és a monarchia megszűnése utáni hazai és nemzetközi környezetben, az általános presztízsvesztés légkörében a korábbi szolgálat neves képviselői közül sokan nem kívántak közreműködni az új magyar külügyi szervezet munkájában. Kánya — miközben ezeknek a változásoknak egyik haszonélvezője volt — vitathatatlan tehetségét így könnyebben kamatoztathatta. Legközvetlenebb munkatársával, Khuen-Héderváry Sándorral jelentős szerepük volt az önálló magyar külügyminisztérium megszervezésében, ami (számtalan torzító beállítással ellentétben) már az őszirózsás forradalom után, 1918 őszén elkezdődött. Nemsokára a Politikai Osztály vezetője, 1920-tól 1925-ig a minisztérium vezértitkára, azaz a külügyminiszter állandó helyettese lett. A külügyminisztérium területi alapon működő referensei (alig néhány személy) foglalkoztak a követségekről befutó jelentések feldolgozásával. Ók dolgozták ki a külképviseleteknek küldött utasításokat is, melyek azonban a directeur politique (a politikai osztály vezetője), majd a vezértitkár íróasztalán kötöttek ki. A miniszter elé csak az utóbbi által felterjesztett — fontosabb — ügyek kerültek, vagy azok, amelyekről Kánya érdemesnek tartotta külön is tájékoztatni feletteseit. A legkülönfélébb források egybehangzó állítása szerint a nagyon tehetséges, kiváló diplomáciai rutinnal bíró diplomata mint secrétaire général egyedülálló tekintélyével voltaképpen a magyar külügyminisztérium igazi irányítója volt. Kánya gondoskodott a minisztérium munkájának folyamatosságáról, amire az egymást váltó külügyminiszterek35 mellett nagy szükség is volt. Miniszterei mindegyikét ugyanolyan fölénnyel kezelte, mint azokat, akik nem a diplomatakarrierből érkeztek a külügyi szakmába. Azzal, hogy nem ritkán saját szakállára intézkedett és tárgyalt, részben az általa hozzá nem értőnek tartott politikai feletteseit kapcsolta ki, részben viszont a visszatartott információk birtokában tartósan megkerülhetetlenné tette saját személyét. 33 Pritz Pál: Arisztokraták a magyar külügyi szolgálatban. In: uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995. 22. 34 A Konzuli Akadémián felkészített diplomaták magas szintű közgazdasági ismereteikkel nélkülözhetetlen szolgálatot tettek a magyar külgazdasági kapcsolatok kiépítése terén. Erre a háborút és békét vesztett, számtalan gazdasági problémával küszködő országnak igen nagy szüksége volt. Lásd erről: Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat keletkezése és története 1930-ig. In: Uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995. 47. 35 1919 őszétől 1933 januárjáig, Kánya külügyminiszteri hivatalba lépéséig — leszámítva a külügyi teendőkkel megbízott miniszterelnököket — összesen tíz külügyminisztere volt az országnak (Somssich József, Teleki Pál, Csáky Imre, Gratz Gusztáv, Bánffy Miklós, Daruváry Géza, Scitovszky Tibor, Walkó Lajos, Károlyi Gyula, Puky Endre).
