Századok – 2011
DOKUMENTUMOK - Csorba György: Berzenczey László kütahyai emlékirata V/1253
BERZENCZEY LÁSZLÓ KÜTAHYAI EMLÉKIRATA 1255 detvén".9 A szöveg szerint tehát a helyszínre kellett utaznia, amit meg is tett, Ilkey Sándor kíséretében. Az augusztus 16-i ülésen a katonaságról szóló törvényjavaslat vitájánál viszont ismét jelen volt az országgyűlésen, ahol elmesélte, hogy mikor a Szegeden összegyűlt székelyeknek nemzeti zászlót akartak adni, azt nem fogadták el. Ekkor „kötelességemnek tartottam felszólalni s megkérdeni: miért nem veszik el a nemzeti zászlót?", mire azt felelték, hogy van saját zászlajuk.10 így tehát Berzenczey Szegeden találkozhatott a székely katonákkal, ahol „sajnosan értesültem a magyar ügy iránti több ellen mint rokon szenvekröl, békételenségekről a határőri szolgálat el nem törléséért, sietve jártam meg az említett álladalmi javakat mielőbb közlendő a magyar kormánnyal a veszélyt biztosító hajlamot. Mi meg is történvén sürgettem a pénzügy ministernél a Székely földön leendő honvéd zászlóaljaknak alakittását. " Azonban Berzenczey egyszerűen rosszul emlékezett az ezred sorszámára, ugyanis a kérdéses időben a 2. határőrezred 1. zászlóalja tartózkodott a térségben, amely augusztus 4-én érkezett meg Szegedre, majd másnap indult tovább Óbecsére. A zászlóalj parancsnokának, Bálás Konrádnak1 1 az emlékirata teszi egyértelművé a kérdést. Szerinte az említett zászló-affér Nagyváradon történt, de ekkor nem is említi Berzenczey nevét. Zászlóalja azonban augusztus 7. és 11. között Szeghegy és Feketehegy helységekben állomásozott, ahol megjelent Berzenczey is, ismertetve a katonákkal a kormány telepítési terveit, amely a kritikus hangvételű Bálás szerint nem lelt visszhangra. Ezután a kormánybiztos a tiszteket próbálta meggyőzni, ám ekkor Bálás meggyőzte őket arról, hogy hivatalos felhatalmazásról nem tud „és egyáltalán abszurditás olyan ígéreteket meghallgatni, melyek bizonytalan jövőre alapoznak és úgy tűnik nincs más céljuk, minthogy a legénységet megnyerjék ezen jellemtelen emberek saját céljai számára." Bálás maga azzal utasította el Berzenczey ajánlatát, hogy nincs itt az ideje ilyen dolgokkal foglalkozni. A parancsnok állítása szerint később más eszközökkel — borral, pénzzel — végül mégis megnyerték a legénységet.1 2 A szegedi zászló-ügy kérdését nem sikerült azonban egyelőre tisztázni. A telepítésből végül nem lett semmi egyrészt a háborús helyzet, másrészt a székelyek érdektelensége miatt. Berzenczey azonban nem maradt feladat nélkül. Pestre való visszaérkeztét követően, augusztus 17-én Kossuth kinevezte őt székelyföldi kormánybiztosnak, ahol egy önkéntes könnyűlovas sereget kellett 9 Lásd: Ilkey Sándornak, az álladalmi javak osztályigazgatójának átirata Trangous Lajos bányászati osztályigazgatóhoz: értesíti, hogy Berzenczey Lászlót a székely telepítésre miniszteri biztosnak nevezték ki. Buda, 1848. augusztus 2., Kossuth Lajos Összes Munkái, XII. Kossuth Lajos az első magyar minisztériumban. S. a. r.: Sinkovics István. Bp. 1957. 665-666. 10 Közlöny 1848. augusztus 18. 11 Bálás Konrád (Csomafalva, 1806 - Przemysl, 1855. február 27.) székely határőr őrnagy a 15. határőrezredben, majd honvéd alezredes, 1848 decemberében elhagyja a magyar tábort. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Harmadik átdolgozott, javított kiadás. Bp. 2000. 216-217. 12 Csikány Tamás: A 15. (2. székely) határőr gyalogezred 1. zászlóalja Magyarországon 1848-ban. In: Csikány T. - Demeter L. - Egyed A. - Kedves Gy .- Urbán A.: Székely határőrök i. m. 147.; Bálás Konrád: Feljegyzések a 2. székely határőr gyalogezred 1. zászlóaljának 1848-as kivonulása eseményeiről. Közzéteszi: Demeter László In: Határvidék 1762-1918. 2. Szerk. Demeter Lajos. Sepsiszentgyörgy 2006. 47-53.
