Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1221 ága révén — ismét főnemesi címet szerzett nemzetségek2 4 figyelembevételével visszaszámolva előttünk áll az 1848-ban élő főnemesi ággal rendelkező 305 nemzetség. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a főnemesi (nemesi) címeket, illetve az indigenátust nem az adott nemzetség egésze, hanem mindig egy konkrétan megnevezett személy, valamint többnyire annak egyenes és törvényes leszármazottai kapták (egy-egy nemzetségen belül természetesen többen is részesülhettek adományban). Kutatásunk során azt vizsgáljuk tehát, hogy a kérdéses időpontokban hány — és mely — nemzetségnek volt élő főnemesi ága, másképpen hány címszerző ős leszármazásának fonala vezethető le az adott időpontig. Utólagosan az említett 305 nemzetség esetében is kijelöltük a releváns főnemesi ágakat, valamint figyelembe vettük a később — 1848 után — adományozott címeket is, melyhez a Királyi Könyvek LXVIII-LXXIII. köteteit dolgoztuk fel. A továbbiakban az így nyert adatbázist fogjuk vallatóra. A magyar főnemesség 1848-ban Tanulmányunk jelen részében — bár kétségtelenül izgalmas téma lenne — nem a főnemesség politikai szereplésével, a forradalom és szabadságharc ügyéhez való viszonyával kívánunk foglalkozni, hanem annak belső struktúráját szeretnénk röviden felvázolni. Kempelen Béla szerint egy nemzetség „származása helyéül... az a hely jelölendő meg, ahova történetének szálai visszafutnak". Előfordulhat azonban, hogy ősi hazájával később minden összeköttetése megszakad és egy egészen másik országban találkozunk vele; utóbbi hely a nemzetség megtelepedési helyének nevezendő.2 5 E definíció alapján a magyar főnemességen belül is megkülönböztethetünk hazai eredetű és megtelepedett (idegen eredetű) nemzetségetását előkészítő bizottság szerint „A mi a honfiúsítottakat illeti, törvény alapján csak azon családok tarthatnának igényt a jegyzékbe való felvételre, melyeknek honfiúsítása az ülés és szavazati jog beczikkelyezése mellett történet. Azonban királyi kegyelem folytán számosan nyertek meghívót az ülés és szavazati jog külön beczikkelyezése nélkül honfiúsítottak sorából is, sőt egyes családok meghívására rendszeres gyakorlat fejlett ki. A hazai jogfejlődésben pedig a szokás törvényerővel bírván, a rendszeres meghívások folytán ezen családok jogosultságát kétségbe vonni nem lehetet." — MOL K 587. 1. A. 1-2. Nem cikkelyezték be viszont azokat, akiket kifejezetten törvényhozói jogok nélkül honosítottak: gróf Huyn János Károly (1812-1882) és Hugó (1814-1868), báró Roisberg (Putz) Miksa (1804-1872) (1840:XLK.tc.); herceg Thurn-Taxis Frigyes (1799-1857) és Vilmos Károly (1801-1848), gróf Aichelburg Ferenc (1794-1851), gróf Hoyos Antal Lajos (1804-1858), gróf Bubna Károly (1805-1875), gróf Lilienberg Volfréd (11847), gróf Messey Lajos (tl857), báró Wimmersperg Emánuel (1796-1841), báró Waldstätten György (1775-1843), báró Flödnig Edvárd (1813-1890) és Adolf (tl894), báró Wimmer József (1813-1857), báró Mattencloit Gottfréd (1794-1860) (1840:LI.tc.); gróf Sommery Lajos (tl898 k.) (1840:LIII.tc.). E 17 személy, illetve az általuk képviselt 14 nemzetség közül a Lilienbergek honosított ágának még 1847-ben magva szakadt, a többiek azonban — maguk vagy leszármazottaik útján — megélték 1848-at. 24 A Jeszenszky és a Lónyay nemzetség korábbi főnemesi ága még 1848 előtt kihalt, a vizsgált időpontban tehát nem számolhatunk velük, ugyanakkor a két nemzetség egy-egy ága 1885-re ismét főnemesi címet szerzett, s ez alapján ott szerepel a főrendiházi reform kapcsán összeírt nemzetségek között. 25 Kempelen B.: A nemesség i. m. 16.
