Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN... 1213 sával sikerült egy svéd-oszmán szövetségi szerződést létrehozni, amely egyértelműen az orosz-osztrák szövetség elszigetelésére irányult. Ugyanebben az évben ráadásul meghalt VI. Károly császár és Anna Ivanovna cárnő egyaránt. így az osztrák örökség kérdése az európai nagyhatalmak érdeklődésének középpontjába került. Az új orosz kormányzatban, amely VI. Iván cár kiskorúságával vette kezdetét, Münnich tábornok államminiszteri posztot töltött be. így 1740 végén a francia diplomácia kísérletet tett a Tóth közvetítette szövetségi szerződés ötletének felelevenítésére, de a külpolitikai bizonytalanság és Ostermann gróf orosz külügyminiszter ellenállása miatt minden francia közeledési kísérlet kudarcot vallott.106 Noha Münnich gróf ajánlata papíron maradt, a magyar ágens, Tóth András tekintélye jelentős mértékben megnövekedett a konstantinápolyi francia követ szemében, és jelentései révén még Versailles-ban is.107 Összegzés Tanulmányunk tanulságait összegezve megállapíthatjuk, hogy a francia szolgálatban álló egykori kuruc ágensek számára az 1736-39. évi orosz-osztrák-török háború jó lehetőséget biztosított a Habsburg-ellenes aktív politikai szereplésre. A Habsburg Monarchia számára a háború keserves kudarcokat hozott, hiszen az óriási költségek és a nagy emberveszteség ellenére egy „szégyenletes békével" fel kellett adni a pozsareváci békével (1718) megszerzett szerbiai és kis-oláhországi területeket, valamint a stratégiai fontosságú Belgrádot, ami hatalmas presztízsveszteséget is jelentett. Nyugodtan elfogadhatjuk Heinrich Benedikt tézisét, miszerint Belgrád elvesztésével megpecsételődött Szilézia sorsa is, amelyet a déli határaira összpontosító monarchiától a következő évben könnyűszerrel szakíthatott le a porosz király, II. Frigyes, amikor az osztrák örökség kérdése került előtérbe.108 A kudarc jelentős szerepet játszott az osztrák külpolitika egyik fő pillérének számító orosz szövetség megingásában is, amely a háború során többször is széteséssel fenyegetett. A háború és az azt lezáró békeszerződés ugyanakkor egyértelműen a francia külpolitika sikerének tekinthető. Egyrészt sikerült elkerülni az Oszmán Birodalom összeomlását, amely a francia hatású reformok révén (pl. Bonneval pasa, Mehmed efendi és Ibrahim Müteferrika segítségével) újjászervezte haderejét, és képes volt ellenállni a két nyugati hadsereggel rendelkező nagyhatalom nyomásának. így a francia diplomácia aktivitásának köszönhetően megerősödhettek azok az északi és kelet-európai franciabarát államok (Svédország, Lengyelország és később Poroszország), amelyek az Oszmán Birodalommal együttműködve, egyfajta barrière de l'Est létrehozásával kívánták feltartóztatni és elszigetelni a feltörekvő Oroszországot. Ennek egyik eredményeként 1740-ben Villeneuve márki konstantinápolyi francia követ bábáskodásával létrejött egy oroszellenes svéd-oszmán szövetség. Végül, de nem utolsósorban a francia 106 Uo. 132-136. 107 CADN, Constantinople série A fonds Saint-Priest 17: Journal de l'ambassade de M. le marquis de Villeneuve (1728-1741). 281-282., 288-289. 108 Benedikt, H.: Der Pascha Graf von Bonneval i. m. 7.