Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN... 1191 dástól, akkor is visszaállítom a lengyel trónra Szaniszló királyt, és véget vetek a moszkoviták kegyetlenkedéseinek. Megesküdöm, hogy a kamandár [tatár tisztségviselői visszaérkezése után, bármilyen választ hoz is az oszmán udvartól, lóra szállok, és addig nem is szállok le, amíg végre nem hajtottam a vállalkozásomat."2 8 A francia nagykövet a tatár kán buzgóságát veszélyesnek látván szinte rögtön visszaküldte Tóth Andrást a Krímbe, meghagyva neki, hogy beszélje le kánt a lengyelországi hadjárat tervéről, és inkább kisháborús taktikával az orosz cárnő területeit támadja folyamatosan. Az utasítás kitért a hadműveletek céljára is: „ne zsákmány- és rabszolgaszerző betöréseket hajtson végre, hanem hatoljon be mélyen az orosz területekre, és maradjon ott hosszabb ideig, amivel az oroszokat csapataik egy részének Dagesztánból való visszahívására kényszeríti."2 9 A konfliktus az orosz és tatár csapatok között már 1733-ban kiéleződött. Az ekkor zajló perzsa-török háborúban ugyanis a szultán vazallusa, a tatár kán katonai segítségét kérte. A tatár seregek az oroszok által megszállt dagesztáni területeken keresztül haladva vonultak Perzsiába, és Derbentnél megütköztek egy 4000 fős orosz sereggel. Az esetet a szentpétervári kormány már ekkor egyfajta casus bellinek tekintette. A nyílt háborúhoz való diplomáciai és katonai segítségért az orosz külügyminiszter, Ostermann gróf!0 osztrák szövetségeséhez fordult, amely viszont a lengyel örökösödési háborúban való elkötelezettsége miatt minden eszközzel egy lehetséges török háború kiújulása ellen lépett fel.3 1 Tóth András ezt követően folyamatosan a tatár kán mellett maradt, és tájékoztatta a francia nagykövetet a krími eseményekről. Glavany francia krími konzul egyre kevésbé élvezte Villeneuve márki bizalmát, mivel a diplomáciai ajándékok elsikkasztásának gyanúja terelődött rá.32 Ezután Tóth András személyén keresztül küldött a nagykövet jelentősebb összegeket a tatár kán udvarába. 1734 májusában például 8000 piasztert küldött neki a kán hadműveleteinek és a vele szövetséges Őrlik gróf kozákvezér3 3 költségeinek támogatására. Ugyanekkor hívta vissza krími konzuli szolgálatból Glavany-t, akit ezt követően Tóth András helyettesített.3 4 A jelentős összegek, amellyel a konstantinápolyi francia követ támogatta ügynökein keresztül a tatár kán tervezett lengyelországi vállalkozását, végül mégsem érték el céljukat, és Villeneuve márki 1734. augusztus 1-jei levelében ezt kénytelen volt maga is bevallani.35 1734 novemberében Tóth András még mindig a krími kán mellett tartózkodott. Ezt már ezredparancsnoka, Bercsényi László gróf is nehezményezte, és levélben kérte a konstantinápolyi nagykövetet, hogy kapitányát küldje vissza 28 BNF, Ms. Fr. 7180. fol. 12. (fordította Tóth Ferenc) 29 Uo. fol. 50. (fordította Tóth Ferenc) 30 Andrej Ivanovics Ostermann (szül. Heinrich Johann Friedrich Ostermann, 1686-1747), német származású orosz államférfi, külügyminiszter. 31 Karl A. Raider Jr.: The Reluctant Ally, Austiria's Policy in the Austro-Turkish War 1737-1739. Louisiana State University Press (Baton Rouge) 1972. 50-53. 32 BNF, Ms. Fr. 7180. fol. 83 (Villeneuve 1734. április 28-i levele) 33 Pilip Őrlik (1672-1742) hetman fia. 34 BNF, Ms. Fr. 7180. fol. 91. (Villeneuve 1734. május 20-i levele) 35 Uo. fol. 123-124.
