Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN... 1185 konfliktuskezelés és hatalmi egyensúly politikája mellett. A haditechnika fejlődése által felvetett harcászati problémák csak erősítették a békés eszközök előtérbe kerülését: ide tartoztak például a tűzerő és a gyalogsági lökőerő közötti vetélkedés taktikai mérlegelései vagy például a Folard lovag által kidolgozott oszlopharcászat körüli elméleti viták, illetve általában az ún. hadügyi forradalom változásai keltette bizonytalanság.7 A spanyol örökösödési háborút lezáró békeszerződések korszaka a béke eszméjének általános filozófiai és művészi megfogalmazásával és elterjedésével jellemezhető. Elég ha Georg Friedrich Händel Utrechti Te Deum és Jubilate című művére vagy abbé de Saint-Pierre „Az örökbéke tervezet rövid foglalta"8 című híres szövegére gondolunk. A diplomácia erőteljes fejlődése új lehetőséget nyújtott a nemzetközi kapcsolatokban jelentkező feszültségek békés rendezésére.9 Ebben a nagy nemzetközi átalakulásban Európa keleti felén is jelentős fejlődésnek indult á diplomáciai konfliktuskezelés. Az 1718. évi pozsareváci békét követően a Habsburg Monarchia (Birodalom) húsz esztendeig békés viszonyt ápolt az Oszmán Birodalommal. Ezt az időszakot a császári diplomácia a nyugat-európai kapcsolatrendszere fejlesztésére használta fel. A francia régens és jobbkeze, Dubois abbé ugyanakkor az angol-francia kapcsolatok fejlesztését tűzte ki célul, ami a két nagyhatalom szövetségéhez, majd 1717 januárjában Hollandia csatlakozásával az ún. Hármas Szövetséghez vezetett. Az Alberoni kardinális vezette szervezkedés megkérdőjelezte a spanyol örökség békeszerződés általi felosztását, és komolyan veszélyeztette az európai békét. Erre válaszul 1718-ban a Habsburg Monarchia is csatlakozott a szövetségesekhez, és ezzel létrejött a Négyes Szövetség. A spanyol válság békés rendeződése után házassági tervekkel igyekeztek a nagyhatalmak tovább szilárdítani a helyzetet. A három nagyhatalom (Franciaország, a Habsburg Monarchia és Anglia) mellé folyamatosan zárkózott fel két feltörekvő állam: Frigyes Vilmos Poroszországa és Oroszország. Miközben a császáriak berendezkednek új balkáni és itáliai birtokaikba, a Habsburgok örökösödési kérdés egyre jobban előtérbe kerül. 1720-tól VI. Károly császár megpróbálta elfogadtatni a pragmatica sanctiót a különböző európai hatalmakkal, amelyek részben tartottak az osztrák hatalmi ambícióktól, részben felül kívánták vizsgálni a spanyol örökség felosztását. Egy kongresszust is összehívtak Cambrai-ban, amelynek a vitás kérdések rendezése lett volna a célja, de ez hamarosan szétszéledt Párma és Piacenza hovatartozásának kérdése, illetve a Gibraltár körüli spanyol-angol villongások miatt. Ezt követően Spanyolország és a Habsburg Monarchia érdekei közeledni látszottak, és a két dinasztia előrevetítette az itáliai vitatott területek békés megosztását és a közös fellépést a török veszély és a protestáns hatalmak ellen. Másrészről viszont az angol-francia közös európai biztonsági rendszer őrködött a kontinens nyugalma felett.10 7 A teljesség igénye nélkül vö. Jean-Pierre Bois: Les guerres en Europe 1494-1792. Paris, Belin 1993. 252-253. 8 Abbé de Saint-Pierre: Az örökbéke tervezet rövid foglalata. Bukarest, Kriterion K. 1979. 9 L. ehhez Lucien Bély: L'art de la paix en Europe, Naissance de la diplomatie moderne XVIe -XVIIIe siècles. Paris, PUF 2007. 464-546. 10 Uo. 448-484.
