Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
Tóth Ferenc MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN KELET-EURÓPÁBAN AZ OROSZ-OSZTRÁK-TÖRÖK HÁBORÚ KORÁBAN (1736-1739)1 Köpeczi Béla és Zachar József emlékére2 A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása utáni magyar emigráció története a magyar történetírás egyik legvitatottabb témája. Az emigráns II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik legnépszerűbb, ám korántsem egyértelműen megítélt hőse. A szabadságharc leverése utáni éveit kutató történészek külföldi levéltárak forrásait folyamatosan feldolgozva gazdagították azt a képet, amelyet a hazai történelemkönyvek és irodalmi értékű feldolgozások közkinccsé tettek. A hazáért és szabadságért küzdő, tragikus sorsú fejedelem megítélése azonban a korában sem volt problémamentes. A törvényes uralkodója ellen fellázadt alattvaló törekvéseit még a vele rokonszenvező vagy éppen együttműködő európai uralkodók sem fogadták el maradéktalanul. Jó példa erre az, hogy XIV Lajos francia király sem kötött vele formális szövetséget, noha a spanyol örökösödési háború (1701-1714) idején burkoltan jelentős támogatással segítette a Habsburgok keleti ellenfeleként fellépő Rákóczit. A háborút lezáró békeszerződéssel pedig egyenesen kényelmetlenné vált az incognitóban Franciaországban tartózkodó Rákóczi jelenléte, aki végül a távoli Oszmán Birodalom területén talált végső menedéket. A szabadságharc bukása utáni magyar emigráció így két jelentős európai helyszínen összpontosult: a száműzött fejedelem rodostói magyar kolóniájában és a francia királyi hadsereg magyar többségű huszárezredeiben (pl. a Bercsényi-, Ráttky- és Esterházy-ezredekben). A két emigráció közötti kapcsolattartásnak köszönhetően a francia szolgálatban álló egykori kuruc huszártisztek gyakran fordultak meg a törökországi honfitársaik körében, és hajtottak végre katonai és diplomáciai feladatokat. 1 A jelen tanulmány elkészítéséhez nagymértékben hozzájárult a Klebeisberg Kunó és MÖB Collegium Hungaricum-ösztöndíjprogram keretében Párizsban, Nantes-ban és Bécsben végzett kutatómunkám. A támogatásért ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet az adományozó szervezeteknek és a magyar állam összes adófizető állampolgárának. 2 A nemrég elhunyt két kiváló magyar kutató számos publikációjában érintette tanulmányunk tárgyát. Baráti tanácsaik és segítő támogatásuk nagymértékben ösztönözték kutatásainkat, amelyek eredményeit részben jelen tanulmányunkban közöljük.
