Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Bilkei Irén: Megyei köznemesi társadalom a Mohács utáni évtizedekben. Zala megye negyedszázada a Habsburg-uralom kezdetén (1526-1550) V/1147
1178 BILKEI IRÉN gatlanvagyon részeivel, a várakkal, udvarházakkal, kúriákkal stb., azaz a korszak épített örökségével ehelyütt nem célunk foglalkozni, hiszen a jelen tanulmány kiinduld forrásanyagát jelentő hiteleshelyi oklevelekben meglehetősen kevés adat található bennük. Ezen ritka példák közé tartoznak a gersei Pethő rokonság viszályai 1545-ben Tátika várának helyreállítása ügyében folyt perében.24 2 A Jagelló-kor, a kettős királyválasztás és a török terjeszkedésének időszakai a védelmi jellegű építészet szükségszerű fellendülését hozták.24 3 Vándor László régészeti kutatásaiból ismert több zalai késő középkori és kora újkori vár ásatása, a várak építési periódusai, illetve a feltárt emlékanyag. Közülük Botszentgyörgy és Sárkány (vagy Búzád) szigete köthető a gazdaságilag is megerősödő jómódú középnemességhez.24 4 A köznemesség ingó vagyonának egyik meghatározó részét a készpénz, ékszerek, nemesfém használati tárgyak és értékes textíliák jelentették, a másik részét pedig a gazdálkodásból származó javak, a termények és a haszonállatok.24 5 Az anyagi kultúrára vonatkozó adatok találhatók a testamentumokkal, hitbérrel, jegyajándékokkal, zálogügyeletekkel és a hatalmaskodási ügyekkel foglalkozó hiteleshelyi oklevelekben. Az ezekből nyert adatokat a korszak régészeti anyagával érdemes összevetni. A tárgyi kultúra kutatói előtt már régóta ismert az a tény, hogy az írott forrásokból és a régészeti leletekből ismert tárgyak köre nem teljesen fedi egymást. Különösen jól látszik ez a végrendeleteknél, leltáraknál, amelyeknél egy bizonyos értékhatár alatti tárgyakat nem tartottak szükségesnek megemlíteni. Ezzel szemben a hatalmaskodásokról szóló oklevelek bizonyos spontaneitást mutatnak, hiszen az erőszakos cselekményeknek értékesebb és értéktelenebb tárgyak egyaránt áldozatul estek, a hatalmaskodók pedig gyakran minden mozdíthatót (omnia mobilia) elvittek, ahogy szinte már közhelyszerűen panaszolják okleveleink.246 A hiteleshelyi oklevelek a korabeli zalai birtokos köznemesség asszonyainak ruházkodási szokásaihoz, illetve ruhadarabjaiknak az ingóvagyonban betöltött szerepéhez nyújtják a legtöbb adatot. Annak a ténynek, hogy a ruházat minden korban a társadalmi hierarchia jelzője is volt, mentalitásbeli következménye az lett, hogy az emberek legalább öltözködésükben szerettek volna hasonlítani a náluk feljebb levő társadalmi osztályokhoz, ami többnyire felesleges fényűzésben nyilvánult meg, mint ezt alábbi példáink is bizonyítják.24 7 242 Bilkei /.: /fegeszták III. 26. Nr. 376. 243 Feld István: A magyarországi építészet Szapolyai János korában. In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról i.m. 71-79., zalai példái: Szigliget, Nagyvázsony, Tátika. 244 Vándor László: Zalai castellumok kutatásának eredményei. In: Castrum Bene 2/1990. Bp. 1992. 205-209.; Uő: A középkori várépítészet Zalában. In: Zala megye ezer éve. Főszerk. Vándor László. H. n. é. n. [Zalaegerszeg 2001.] 52.; Kvassay Judit: Az ákosházi Sárkány család nemesi kúriája Buzádsziget faluban. In: „Quasi liber et pictura". Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kovács Gyöngyi. Bp. 2004. 331-336. 245 Maksay F.: Magyarország birtokviszonyai i.m. I. 17-24. 246 Bilkei I.: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája i.m. 10-22. 247 Vö. Bilkei Irén: Fényűzés a XVI. századi dunántúli nemesasszonyok öltözködésében. In: A fogyasztás társadalomtörténete. A Hajnal István Kör konferenciája Pápa 1994. Szerk. Hudi József. (Rendi társadalom-polgári társadalom 18.) Bp.-Pápa 2007. 61-66.
