Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Bilkei Irén: Megyei köznemesi társadalom a Mohács utáni évtizedekben. Zala megye negyedszázada a Habsburg-uralom kezdetén (1526-1550) V/1147
MEGYEI KÖZNEMESI TÁRSADALOM A MOHÁCS UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN 1171 utáni évtizedben sem változott meg alapjaiban, legfeljebb a köznemesség tovább differenciálódott, a kisbirtokosság aránya pedig megnövekedett.17 6 Familiárisilszervitori kapcsolatok A társadalmi mobilizáció fő mozgatórugója a Mohács utáni évtizedekben a középkori familiaritásból kinőtt szervitori intézmény volt. A szervitorság lényege ugyanaz volt, mint a középkori familiaritásé: egy többnyire nemes jogállású személy a nálánál hatalmasabb úr szolgálatában katonai, birtokigazgatási, titkári vagy hivatali (helyettesítési) feladatot vállalt, amiért ellenszolgáltatást kapott. A terminológiai változás a 15-16. század fordulóján már tartalmi változást is jelentett.17 7 A korábbi szolgálat már a Jagelló-kor végétől kezdett átalakulni, és meghatározott időre szóló, készpénzben fizetett szolgálatvállalástjelentett, ami szükségszerűen a személyes kötöttségek lazulásához vezetett.178 Ha egy nagyúr szolgálatában sokan álltak, a lépcsőzetes függés rendszere alakul(hatot)t ki köztük, így a familiárisi (és mint alább még látni fogjuk, a rokoni) kapcsolatokon keresztül összefonódott Zala megye szinte teljes köznemesi társadalma. A szervitorság a kisebb birtokosok számára a társadalmi-gazdasági felemelkedés lehetőségét jelentette: vármegyei és egyéb tisztségeket nyerhettek el, illetve hosszú ideig tartó hűséges szolgálattal gyar a PÍthatták vagyonukat.179 A kora újkori szervitorság kutatásának legfontosabb forrásanyagát az uradalmi gazdálkodási iratok, fizetési jegyzékek, illetve a magánlevelek jelentik.18 0 A Mohács utáni zalai hiteleshelyi oklevelek, különösen a hatalmaskodás kivizsgálását elrendelő mandátumok új forrásokat hozhatnak be a kérdéskör kutatásába, különösen azokban az időszakokban, amikor az említett források nem állnak rendelkezésünkre. (Megjegyzendő, hogy az oklevél természetesen más típusú forrás, mint a missilis, így a szervitorság úgymond „személyes vonásai" nem jelennek meg benne, ezért természetesen mindig szükséges az okleveles forrásanyag folyamatos összevetése a fennmaradt magánlevelekkel.) A hatalmaskodást többnyire nem az azt elhatározó nagyúr követte el, hanem szolgálattevői. Az oklevelekben név szerint felsorolt szervitoroknak többször feltün-176 R. Várkonyi Ágnes: Három évszázad Magyarország történetében 1526-1790. I. A megosztottság évszázada 1526-1606. Bp. 1999.; Uő: A királyi Magyarország 1541-1686. (Tudomány-Egyetem) Bp. 1999. 112; Pálffy G.: A tizenhatodik század i.m. 148-153. 177 Megjegyzendő, hogy hiteleshelyi okleveleink mindkét terminust használják sokszor az et kötőszóval összekötve (familiaris et servitor). 178 Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XV-XVII. századi dunántúli nagybirtokokon. (Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat 94.) Bp. 1981. 189-194.; Uő: A familiáris-servitori intézmény átalakulása a 15-17. században. In: In memóriám Barta Gábor i.m. 179-182. 179 Maksay F.: Magyarország birtokviszonyai i.m. I. 39—12.; Dominkovits P.: A rendi jogok védelmezője i.m. 863-864. 180 Komoróczy György. Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 3.) Bp. 1932.
