Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLSÁG 1952/53 FORDULÓJÁN 115 Az más kérdés, hogy a történelmi múlt megjelenítése különböző indíttatású és nézőpontú lehet, s ezek között a történettudomány csak a sokféleség egyike. Ez viszont visszaterel a dolgozat bevezető soraiban érintett „kellő történelmi távlat" értelmezéséhez. Úgy tűnik, hogy ez a történelmi távlat — mifelénk legalábbis — nem időfüggvényes, hanem inkább permanensen jelen idejű. Különben mitől lenne a közelmúlt históriájával versengően, vissza-visszatérő igény a magyar őstörténet ismételt újraírásának — szakmán kívüli fogantatású — megrendelésére. Itt alighanem a múltértelmezés keresleti/kínálati piacának ismételt szabaddá válása érhető tetten, ezen belül két nézőpont interferenciája. Az egyik — alig kétségbe vonható — „a történelem mindenkié" felfogás, ami közkeletűen azt is magában foglalja, hogy ahhoz — úgy, mint mondjuk a politikához és a focihoz — „mindenki ért". Sőt mi több, az említetteknél is közvetlenebb köze van hozzá bárkinek, saját identitása okán. A másik „a történelem az élet tanítómestere" tradíció, mely Cicero eredeti bon mot-jához képest olyan mértékű leegyszerűsítéssel él a köztudatban, hogy a szakmaként művelt — s annak írott-íratlan konvencióit követő — történetírás „úri szabósága", valamint az outlet és a bolhapiac összes történetírásnak látszó kínálatából egy közös múlt-szupermarketben válogathat mindenki, saját ízlése és intellektuális pénztárcája szerint.94 Az úri szabóságok céhbeli körében viszont az anyaghasználatnak, a fazonigazításoknak és az erről folyó diskurzusoknak is mások a konvenciói, mint a történelmi lektűrök piacán. OVERLOADED MILITARY INDUSTRY, LATENT TRANSFORMATIONAL DEFICIT AND THE PERSONAL CULT The Crisis of Regime Preceeding the „New Phase" in Hungary at the Turn of 1952/53 by György Gyarmati (Summary) The present study examines a critical period of the Rákosi-era, the Hungarian ice age within the epoch of Cold War, from three points of view. None of the three finds convincing the traditional interpretation of political history, which regards the proclamation of the „new phase" in the summer of 1953 as a Hungarian derivative of the new Soviet political course which followed the death of Stalin. Although this latter cannot be left out of consideration, of course, the same attention should be paid to the fact that by the turn of 1952/1953 the Hungarian state-socialist regime had been paralysed beyond repair. Yet an official recognition of this ran against the interests of both the Hungarian and Soviet communist leadership, and thus the measures taken in the „new phase" in order to thwart the crisis were represented by contemporaries and historiography alike as a consequence of the shift of rail which took place in Moscow after the death of Stalin. The other approach aims at exploring the the origins of this crisis situation, with a clear focus on economic policy and on the direction of the communist regime itself. It departs from the fact that, almost parallel to the political prelude of comnmunist takeover in June 1948, Hungary was forced into a position of frontal country, that is, with regard to Tito's Yugoslavia, isolated by Stalin in the framework of so-called little cold war within the communist block. From 1951, after the war of Corea had broken out, it was accompanied by a new assessment of the situation by Stalin, which resulted in an impossibly ambitious plan of development and investment being forced on Hungary, which would have had to be accomplished in a very short time. Consequently, the national economy lapsed 94 Gyarmati György: Szakmai múltfeltárás a történelmi közgondolkodás és a tananyag között. In: A magyarságkép a közép-európai tankönyvekben a 20. században. Szerk: Hornyák Árpád és Vitári Zsolt. Kutatási Füzetek 14. PTE. Pécs, 2009. 39-69.
