Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
LÁZADÓ CSORDÁK - OKTROJÁLT ALKOTMÁNY 1143 A Henryk Dembinski fővezérségéről és a kápolnai csatáról monográfiát író, a bécsi hadilevéltári anyagot kiválóan ismerő Borús József— Lapinski emlékiratára és Gelich fordítására hivatkozva — szintén idézte Windisch-Grätznek „a csatatér birtoklását módfelett túlértékelve, hivalkodva" tudtul adó jelentését, azzal a figyelemfelhívó megjegyzéssel, hogy „e jelentés eredetijét eddig nem sikerült feltalálnom."109 Szabad György szerint Windisch-Grátz „fényes győzelemről küldött jelentést az udvarnak", ami elég volt Schwarzenberg miniszterelnöknek ahhoz, „hogy megtegye a régóta előkészített lépést", azaz katonai erővel feloszlattassa a kremsieri parlamentet, és ezzel egy időben az ifjú császár nevében „oktrojált, parancsolt alkotmánnyal ajándékozza meg" a birodalom népeit.110 Ugyanígy fogalmaz Várady Géza népszerű összefoglalója is.11 1 A csonkán maradt ún. tízkötetes magyar történeti szintézis összefoglalójában szintén Spira György a kápolnai csata és az olmützi alkotmány közötti összefüggést azzal is hangsúlyozza, hogy a „Kápolna és folyományai" című alfejezet első része a „Dembinski kudarca Kápolnánál", a második rész „Az oktrojált alkotmány" címet viseli. Ez utóbbiban Spira így fogalmaz: a rendben lezajlott magyar visszavonulás ellenére „Windisch-Grátznek most szent meggyőződésévé lett, hogy a magyar forradalom Kápolnánál végre a kegyelemdöfést is elszenvedte. Néhány napon belül pedig ez a hiedelem eluralkodott az udvari körökön meg az osztrák kormány tagjain is, emezekben mindjárt azt a meggyőződést is elültetve, hogy többé a birodalom újjászervezésére kifundált terveiket sem szükséges leplezgetniök." Ezt követte a kremsieri parlament feloszlatása és az oktrojált alkotmány kiadása.11 2 Az olmützi alkotmány születését a hazai történeti irodalomban legrészletesebben ismertető Niederhauser Emil is az általa „eléggé kétes értékű mozzanataként aposztrofált kápolnai csatának, illetve Windisch-Grátz hadijelentésének tulajdonította, hogy Schwarzenberg miniszterelnök elérkezettnek látta az időt a politikai fordulatra.113 A 20. század második felében a közel száz esztendős beidegződés már annyira erős volt, hogy még az Amerikában élő jeles magyar történész, Deák István sem tudta kivonni magát a hatása alól. Angolul 1979-ben, magyar fordításban 1983-ban megjelent művében ironikusan így fogalmaz: „A csata után Windisch-Grátz eldöntötte magában, pályafutása során nem először, de kétségkívül utoljára, hogy a magyarok döntő vereséget szenvedtek, és a háborúnak 109 Borús J.\ Dembinski i. m. 277., ill. 371.: 106. jegyz. 110 Szabad György. Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977. 156. Vö. még Uő: Kossuth irányadása. Bp. 2002. 167-168. 111 Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. (Magyar História) Bp. 1976. 212. 112 Spira György: Polgári forradalom (1848-1849). In: Magyarország története 1848-1890. 6/1. k. Főszerk. Kovács Endre - Katus László. Bp. 1979. 355. Hasonlóan „a császári csapatok február végi győzelmétől" indíttatott döntésről ír Rózsa György - Spira György. Negyvennyolc a kortársak szemével. Bp. 1973. 334. 113 Gouda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. 2. kiad. Bp. 1978. 196.; Emil Niederhauser: 1848 Sturm im Habsburgerreich. Aus dem Ungarischen von Hans Kolbe. Bp. 1990. 155., 157-160.
