Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
LÁZADÓ CSORDÁK - OKTROJÁLT ALKOTMÁNY 1139 Olmützben a március 4-kei 'oktroyirte' alkotmányt. És enélkül nincs Kossuthnak ürügye rá április 14-kével felelni!"9 1 Klapka György tábornok emlékiratai harmadik, 1886-ban napvilágot látott változatában szintén úgy fogalmazott, hogy „Windisch-Grätz túlságos örömében, anélkül, hogy elébb megmérlegelte volna győzelmének következményét és horderejét, nem ismert sürgősebb teendőt, mint Bécsbe olyan tudósítást küldeni, amelyből ott azt a tévhitet merítették, hogy a magyarok fő hadiereje megsemmisíttetett, mindenfelé szétrobbantatott, s rendetlen futásban van, mire a március 4-i császári manifesztum s az ezer év óta fennálló magyar alkotmánynak és jogoknak eltörlése következett."92 Mint láttuk, eddig — Szeremlei munkáját leszámítva — a Lapinski-féle szöveg a magyar szerzők munkáiban legfeljebb tartalmi idézet formájában fordult elő. A szabadságharc katonai történetét megíró Gelich (1848-49-ben Gélics) Rikhárd volt honvéd táborkari őrnagy azonban — talán Szeremlei alapján — ismét idézte a magát szöveget, de azzal, hogy a kápolnai csata „roppant nagy horderejű következésekkel bírt, minek közvetlen oka ama távirat volt, melyet Windisch-Grätz herceg a kápolnai csata után, egészen félreismerve a csata eredményét és az általános viszonyokat, elhamarkodva Bécsbe küldött." Gelich szerint ez a jelentés „a közzétett hirdetéssel egyformán hangzott", s „e győzelmi jelentésre az osztrák államférfiak nem tudtak mást tenni, mit politikájuk céljával előlépni és a március 4-ki oktrojált alkotmányt létrehozni."93 Mint látható, Gelich továbbkombinálta a dolgokat, hiszen összemosta az állítólagos „távirat" (helyesen: sürgöny) szövegét a megjelent hirdetményével - amely azonban Windisch-Grätz valóban létező hadijelentésén alapult, s minden túlzása ellenére sem áradt belőle a Lapinski-féle szöveg által sugallt magabiztosság. Mindenesetre megállapíthatjuk: Gelich „befejezte" a Klapka által elkezdett, Irányi és Rüstow által folytatott, majd Horváth és Szeremlei által csaknem véglegessé formált mítosz megteremtését - s ennyi tekintély láttán és olvastán, vajon kinek jutott volna eszébe megkérdőjelezni a szöveg és az interpretáció hitelességét? Alexander Hübner emlékiratának 1891. évi megjelenését követően ugyanakkor a legendát akár el is lehetett volna felejteni. A legendák azonban gyakran makacsabbak a tényéknél, amit az is bizonyít, hogy a századvég két kiváló magyar történésze úgy hivatkozott Windisch-Grätz állítólagos hadijelentésére, hogy ismerte Hübner szövegét. Marczali Henrik a Hübner munkájának megjelenését követő évben (1892) a legújabb kor történetéről megjelentetett összegzésében megállapítja, hogy az alkotmány kérdésében ellentét volt Windisch-Grätz és Schwarzenberg között, és a fővezér ellenállását a táborába küldött Hübnernek sikerült legyőznie, aki éppen a kápolnai csata napján kereste fel őt. „A tábornagy teljes és döntő győzelemnek jelentette a csatát, és Schwarzenberg azon hiszemben, hogy Magyarország ellenállása végképp leveretett, elhárítottnak látott minden akadályt a bi-91 Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I. k. Bp. 1885. 274. 92 Klapka Gy.: Emlékeimből i. m. 104. 93 Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Bp. é. n. II. k. 440.
