Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
1130 HERMANN RÓBERT A Kápolna és Olmütz közötti összefüggés látszatára némileg ráerősített az uralkodó március 6-án kibocsátott, az alkotmányt közzétevő kiáltványának szövege is. Ebben I. Ferenc József— meglehetősen farizeus módon — szemrehányást tett a kremsieri parlamentnek azért, mert az „több hónapi tárgyalás után sem vergődött az alkotmányi mű bevégzéséhez", s az „elmélet körébőli vitatkozások" révén is „megingadoztatott azon remény, hogy ezen gyülekezetnek a benne foglalt, felettébb tisztes elemek mellett is sikerülend feladásának megoldása." Majd így folytatta: „Eközben fegyvereink Magyarhonban diadalmas előhaladása által az egybeforrt Ausztria újjászületésének nagy műve, melyet éltünk feladatául tűztünk ki, megalapításához közelebb jutott, és elutasíthatlanná lett annak szüksége, hogy ezen mű fenékalapja tartósan biztosíttassanak. Oly alkotmány, mely nemcsak a Kremsierben képviselt tartományokat, hanem az egész birodalmat egybekötötten átkarolja, ez az, mit Ausztria népei igazságos türelmetlenséggel tőlünk várnak. Ezáltal az alkotmányi mű ezen gyülekezet hivatásának határain túllépett."68 A cs kir. fegyverek „diadalmas előhaladása" természetesen érthető volt a kápolnai csatára, azonban — mint láttuk — Schwarzenberg miniszterelnök érvelésének lényege már az 1849. január 20-i minisztertanácson azonos volt azzal, ami bekerült a kiáltványba: tehát, hogy a kremsieri parlament azért sem adhat alkotmányt a birodalom egészének, mert a testületben a Magyar Királysághoz tartozó területek nincsenek képviselve. Január 20-án a cs. kir. csapatok „diadalmas előhaladása" még valóban tény volt; a kápolnai csata előtti egy hónapban azonban már több kudarc érte azokat, mint amennyi sikert elkönyvelhettek. A kiáltványnak a „diadalmas előhaladásra" vonatkozó passzusa ebben a helyzetben inkább volt az elmúlt szép idők megidézése és úgymond wishful thinking megnyilvánulása, mint a tényleges helyzetet tükröző megállapítás.59 A kápolnai csata visszhangja Bécsben Az oktrojált alkotmánynak és a Birodalmi Gyűlés feloszlatásának komoly visszhangja volt Ausztriában és a nemzetközi diplomáciai körökben - ugyanez legkevésbé sem mondható el a kápolnai csatáról. De nincs nyoma annak sem, hogy a kápolnai csata híre bármilyen módon befolyásolta volna az oktrojált alkotmány kiadásának időpontját. Az alkotmány kiadása és a Birodalmi Gyűlés feloszlatása — mint láthattuk — már a kápolnai csata előtt eldöntött tény volt. A „magyar kérdés" a minisztertanácsok jegyzőkönyve szerint a kormányüléseken csak annyiban került szóba, hogy Franz Stadion gróf, belügyminiszter február 20-án javasolta, miszerint a Bécsben tartózkodó magyar konzervatívok 58 Közli Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény. Szerk. Pajkossy Gábor. (Osiris Tankönyvek) Bp. 2006. 310-312.; ill. Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott Legfelsőbb Manifestumok és Szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Buda 1849. I—II. füzet. 44-47. 59 Megjegyzendő, hogy Horváth Mihály és az ő nyomán több szerző más fordításban idézi a vonatkozó mondatot, amely így még inkább erősíti a kápolnai csata és az oktrojált alkotmány közötti összefüggés látszatát: „Fegyvereink diadalmas előmenetele által Magyarországban Ausztria egységének nagy műve, mit életfeladatunkul tűztünk ki, megalapításához közelebb esett, s azon kikerülhetetlen kénytelenség állott be, hogy ezen mű alapköveit tartósan és állandóan biztosítsuk."
