Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
LÁZADÓ CSORDÁK - OKTROJÁLT ALKOTMÁNY 1127 Az osztrák kormányüléseken először 1849. január 6-án Karl Ludwig Bruck lovag, kereskedelem-, ipar- és közmunkaügyi miniszter vetette fel direkt módon a Reichstag feloszlatásának gondolatát azzal, hogy vagy egy oktrojált alkotmányt kellene kiadni, vagy pedig új kamarát kellene összehívni jobb elemekből, amelynek segítségével az alkotmányozás munkáját megnyugtató módon lehetne végrehajtani. A kérdésről heves vita bontakozott ki, de Alexander Bach igazságügyi miniszter érveinek hatására (aki többek között kifejtette, hogy a feloszlatásra jelenleg semmilyen ürügy nem áll rendelkezésre), a minisztertanács úgy döntött, hogy a feloszlatásnak egyelőre nincs itt az ideje.44 Schwarzenberg miniszterelnök január 12-én Windich-Grátzhez írott levelében szidta a Reichstag terv nélküli és rosszakaratú ténykedését, 14-én pedig arról írt, hogy a Reichstagtól nincs mit várni, ezért készen kell lenni arra, hogy a pillanat eljöttekor kész munkával [azaz alkotmánytervvel| álljanak elő.45 A kérdést január 20-án maga Schwarzenberg hozta elő ismét, s a feloszlatás szükségességét a Reichstagnak a kormánnyal szembeni ellenséges magatartásával indokolta. Ugyanakkor a minisztertanács úgy vélte, ezt a fontos lépést a külvilág felé nem a Reichstag magatartásával kellene indokolni, hanem azzal, hogy Magyarország meghódítása után valamennyi tartományt közös, szorosabb köteléknek kell összefognia, s a csupán a birodalom német és szláv tartományainak küldötteiből álló Reichstagnál szélesebb bázison kell alapulnia az alkotmányozásnak. Tekintettel ugyanakkor a Reichstag feloszlatásából fakadható aggodalmakra, a kormány arról is döntött, hogy a feloszlatással együtt ki kell bocsátani egy oktrojált alkotmányt az egész monarchia számára, valamint egy úrbéri kárpótlási törvényt; egy ideiglenes vadászati törvényt, illetve egy egyesületi törvényt. Az ülésen elnöklő I. Ferenc József mindezt jóváhagyta, és a minisztertanács „az ügy nagy sürgősségére" való tekintettel elhatározta, hogy a testület két szekciót alkotva, megkezdi az alkotmányterv, illetve a kárpótlási törvény kidolgozását.46 Január 21-én Schwarzenberg levélben közölte Windisch-Grätz-cel, hogy a Reichstag nyílt ellenzékben van a kormánnyal, és a kormányzat rövidesen kész lesz a fő munkával [ti. az alkotmányterwel], „s akkor az egész szükségtelen társaságot megkérjük, hogy vegye a kalapját."47 A hadi helyzet ekkor valóban kedvezőnek látszott, Magyarország kétharmada a cs. kir. hadvezetés kezében volt, Itáliában fegyverszünet uralkodott, a birodalom többi részén béke honolt. A minisztertanács február 4-7. között tárgyalta először az alkotmányterv szövegét (ez valószínűleg a kijelölt szekció lehetett), majd 11-én, 12-én, 20-án, 21-én, 23-án, 24-én és 28-án folyamatosan, paragrafusról paragrafusra végigmentek a szövegen. A február 23-i ülésen Bach terjesztette elő Windisch-Grátznek a választójoggal és a képviselők számával kapcsolatos kifogásai elleni érveit.4 8 Maga a császár a március 4-i ülésen 44 Die Protokolle des österreichischen Ministerrates i. m. 77-79. 45 A jan. 12-i levet közli Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. I. k. Bp. 1981. 396-397.; idézi őket Lippert, S.: Felix Fürst zu Schwarzenberg i. m. 204. 46 Die Protokolle des österreichischen Ministerrates i. m. 101-102. 47 Idézi Lippert, S.: Felix Fürst zu Schwarzenberg i. m. 205. 48 A febr. 4-7. közötti tanácskozásokra a február 11-i jegyzőkönyv utal vissza. A további tárgyalásokra 1. Die Protokolle des österreichischen Ministerrates i. m. 104-111., 119-123., 127-128., 130-131.,
