Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117

1126 HERMANN RÓBERT Streckfuß a magyar szabadságharcról szóló összefoglalójában. Ez utóbbi a kápolnai csata jelentőségét csupán abban látja, hogy ezáltal sikerült a főseregnek egyesülni a már csaknem elveszett Schlik-hadtesttel. Magát az olmützi alkotmányt a kötet meg sem említi (így azután a függetlenség és a trónfosztás kimondása is némileg motiválatlan marad az elbeszélésben).41 42 A kremsieri parlament feloszlatása és az oktrojált alkotmány No, de akkor mi a helyzet az olmützi oktrojált alkotmánnyal? Nos, az osztrák minisztertanácsok anyagából kiderül, hogy a kérdés indirekt módon már az 1848. december 28-i kormányülésen felmerült. Ezen Alexander Bach igazságügyi miniszter úgy vélte, hogy a Reichstagnál egyelőre az alapjogokkal kellene húzni-halasztani a dolgot; és ha Magyarországon előrébb jutnak (azaz meghódítják az országot), a többi tartományban is alkotmányozni kell. A legfontosabb az időnyereség, s mivel a tanácskozásokkal telik az idő, ezalatt a dolgok megváltozhatnak. Ha ez megtörténik, fel lehet lépni a Reichstagban: „Az Önök küldetése már nem elegendő, a feladat megnőtt, most már az egész monarchiának kell alkotmányt adni, amiben más tartományok küldötteinek is részt kell venniük stb." Felhívta a figyelmet arra, hogy a Reichtag az 1848. április 25-i alkotmány értelmében nem adhat alkotmányt az egész birodalomnak, s ehhez a többi, a Reichstagban részt nem vevő tartományok részéről is hiányzik a bizalom a testületben. Bach szerint a kormánynak kellene összeállítani az alapjogok listáját és tartalmát, majd ezeket átadni a kluboknak (azaz a Reichstag frakcióinak) azzal, hogy gondoskodjanak azok elfogadtatásáról, különben a Reichstag feloszlatása vagy a kormány lemondása elkerülhetetlen.43 munka szerepelteti pl. a csatában a lengyel dzsidásokat, akik nem voltak ott; Schlikkel kilenc órán át ostromoltatja a siroki szorost, amelyet az egy félóra leforgása alatt foglalt el stb. Chownitz vagy Frey alapján foglalja össze a kápolnai csatát: Ungarn, seine Geschichte, seine Nationalität, seine parlamentarische Entwickelung, sein Kampf um nationale Selbständigkeit strategisch und politisch nebst biographischen Skizzen ausgezeichneter Männer von einem magyarischen Offizier. Leipzig-Meissen 1850. 184-185. Chownitz munkájára 1. S. Lengyel Márta: Egy tévelygő Habsburg-alattvaló a 19. század derekán. Bp. 1985. 189-191.; Uő: Bevezető. Egy szemtanú a negyvennyolcas forradalom Magyarországáról. In: Julian Chownitz: Fél esztendő a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Ford., s. a. r. S. Lengyel Márta. Bp. 1998. 24-27. 41 Adolph Streckfuß: Der Freiheits-Kampf in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Die Ereignisse im Jahre 1849 nebst einer Geschichte der Kriege in Ungarn, Italien, Schleswig-Holstein und Baden, so wie des deutchen Parlaments im Jahre 1848. Erster Teil. Der Freiheitskampf in Ungarn. Berlin é. n. [1850.] 474-475. A kötet Klapka emlékiratainak (Memoiren von Georg Klapka i. m.) megjelenését követően látott napvilágot, ugyanis a 705-707. és 811-822. oldalakon olyan okmányokat közöl, amelyeket először Klapka publikált. 42 A kérdés legújabb feldolgozásait 1. Gunther Hildebrandt: Osterreich 1849. Studien zur Politik der Regierung Schwarzenberg. (Studien zur Geschichte 16.) Berlin 1990. 37-54.; Andreas Gottsmann: Der Reichstag von Kremsier und die Regierung Schwarzenberg. Die Verfassungsdiskussion des Jahres 1848 im Spannungsfeld zwischen Reaktion und nationaler Frage. (Österreich Archiv. Schriftenreihe des Instituts für Österreichkunde) Wien-München 1995. 94-107.; Stefan Lippert: Felix Fürst zu Schwarzenberg. Eine politische Biographie. (Historische Mitteilungen, Ranke Gesellschaft Beiheft 21.) Stuttgart 1998. 194-214.; Thomas Kletecka: Die Genese des Regierungsbeshlusses zur Auflösung des Kremsierer Reichstages. In: Der Reichstag von Kremsier i. m. 209-219. 43 Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. II. Abteilung. Das Ministerium Schwarzenberg. Band 1. 5. Dezember 1848 - 7. Jänner 1850. Bearb., eingeleit. Thomas Kletecka. Wien 2002. 67-68.