Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLSÁG 1952/53 FORDULÓJÁN 111 többek között — azt is deklarálták, hogy „a párt (...) leszámolt a személyi kultusszal, [ami] (...) idegen a marxizmus-leninizmustól, (...) nem a szocialista rendszerből vagy annak intézményeiből eredt, és nem is másította meg e rendszer társadalmi jellegét."8 6 (Sic! Miután ez utóbbi két félmondat politikai bornírtsága — úgy hiszem — ma már nyilvánvaló, mellőzöm külön kommentálását.) Ugyanebben a brosúrában adták közre a pártvezetés határozatát a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. Ebben dehonesztáló minősítések sorával illetik „a Rákosi-klikk tagjait, akik meghonosították a személyi kultuszt és az azzal kapcsolatos önkényt", s akiket „különleges politikai felelősség terhel a népnek, a pártnak a szocializmus ügyének okozott mérhetetlen károkért és a koncepciós perekért is." Ezután nyolc alpontban veszi számba a sillabusz a személyi kultusz jellemzőit és megnyilvánulásait — többek között annak sztálini fogantatását, az önkény intézményesülését, az ok-okozati rendben ebből eredő törvénysértéseket, és „a személyi kultusz [munkásmozgalmi] áldozatainak számbavételét" —, miközben összesen egy passzus utal a vezér kultuszra: „egy személyiség kultusza, istenítése."87 Azaz, a magyarországi sztálinizmus időszakát kitöltő, a justizmordok összeszámlálhatatlan sokaságát a rendszerbe szervesítő önkényuralom, mint perszonalizált bűnbakképzés, személyfüggő rendellenesség kerül megtagadásra, de valójában ez is csak félszívvel. Változó hangsúlyokkal mindvégig kiegészül ugyanis az elutasítás, elhatárolódás az „eközben is a szocializmus épült" rendszer-kontinuitást nyomatékosító végkicsengéssel.8 8 A személyi kultuszt elítélő, attól elhatárolódó kortárs magyar politikai narratívákban is a terroruralom — szalonképesnek gondolt — átkeresztelése érhető tetten. 1956 után a Kádár-korszak önlegitimálásának egyik összetevője volt a Rákosi személyétől és — a fogalom kerülése mellett — terroruralmától való együttes elhatárolódás. Miközben még negyedszázad múltán is az idézett párthatározat minősítő fordulatait követte a személyi kultuszt tollhegyre tűző tanulmány — „súlyos és bűnös következményekkel járt"; „megbocsáthatatlan bűnöket elkövetve, mérhetetlen károkat okozva csúnya sebeket hagyott hátra" —, annyiban tér el a pártminősítések tradíciójától, hogy egy helyütt a személyi kultuszt a sztálinizmussal azonosítja,8 9 s ezzel akkor is a probléma történeti lényege felé tesz előrelépést, ha itt meg is áll. Holott ezen a ponton lenne átléptethető a vizsgált kérdés az elhatárolódó kommunista kortársak és utódok kontextusából — aminek lényege az volt, hogy a személyi kultusz egy elutasítandó kisiklás, káros-kóros deviancia a szocialista üdvtörté-86 Az MSZMP KB kongresszusi irányelvei. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1962. 40-41. 8| Az MSZMP KB kongresszusi irányelvei. I. m. 53-59. A visszatérően emlegetett „Rákosi-klikk" tagjaiként a dokumentum Gerő Ernőt és Farkas Mihályt nevesíti. Ez utóbbi KB határozat megtalálható még: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1956-1962. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1973. 573-577. 88 Ezt dokumentálja a Kádár-kori magyar munkásmozgalom-történet, mely a most tárgyalt időkörre vonatkozóan is azt rögzítette, hogy „az eredmények jelentősek és maradandóak" voltak, s ezen végkicsengéshez igazodott az egész fejezet kortablója. A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Szerk: Nemes Dezső elnökletével működő szerkesztő bizottság. Kossuth Kiadó, Budapest. 1974. 551., illetve az 1948-1956 közötti évkort bemutató fejezet, 526-564. 89 Korom Mihály. A személyi kultusz... i. m. 99-143.