Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
1118 HERMANN RÓBERT Bár az olmützi oktrojált alkotmány soha nem lépett hatályba (előbb egyelőre a háború végéig, a háború végén pedig az utolsó ítéletig halasztották el bevezetését), a téves reakció hasonlót okozott a másik oldalon is. Kossuth Lajos ugyanis 1849. április 14-én, a tavaszi hadjárat első sikerei után erre válaszul mondatta ki az ország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását. Azaz végső soron Windisch-Grätz téves helyzetértékelése és ennek olmützi elfogadása okozta azt, hogy a két fél közötti megbékélés utolsó esélye is elveszett. A magyar történetírás ez ideig teljes hitelt adott az idézett hadijelentésnek, illetve a felvázolt ok-okozati láncolatnak: kápolnai hadijelentés a „lázadó csordákról" - olmützi oktrojált alkotmány - kremsieri parlament feloszlatása - debreceni Habsburg-trónfosztás. Windisch-Grätz fenti hadijelentését sokan citálták, időnként némileg eltérő fordításban, de a lényeget tekintve azonos tartalommal. Egyikük sem idézte ugyanakkor Windisch-Grätz hivatalos hadijelentését, illetve az ennek alapján közzétett hirdetményt. Pontosabban, Szeremlei Samu hivatkozott rá azzal, hogy míg az általa Windisch-Grätznek tulajdonított hivatalos összefoglaló3 1851-ben úgy összegezte a kápolnai csata eredményét, hogy a tábornagy „nem veretett meg"; sajnos „e higgadt belátás egykorú hadijelentéseiből hiányzott", holott „akkor legalább megkímélhette volna a birodalmat s hazánkat oly meglepetésektől, melyek nemzetünket a végelkeseredésre juttatták, s a többi népek eddigi bizodalmát is megrendítették."4 A „lázadó csordák" szétkergetéséről szóló idézet forrását egyébként szintén Szeremlei Samu adta meg: ez nem más, mint Teofil Lapinskinek, a szabadságharcban honvédszázadosként szolgáló lengyel tüzértisztnek 1850. telén vagy kora tavaszán Hamburgban napvilágot látott emlékirata (Der Feldzug der ungarischen Hauptarmee im Jahre 1849, azaz A magyar fősereg hadjárata 1849-ben).5 A munka egyike volt az elsők között megjelent 1848-1849-es magyar szemszögű memoároknak. Nem állapítható meg, hogy megelőzte-e Klapka György tábornok szintén ebben az évben angolul, majd németül napvilágot látott emlékiratát, vagy már csak Klapkáé után került is a sajtó alól, de miután az általa közölt okmányok egy részét nem a Klapka-féle szövegváltozatban adta közre, valószínűsíthető, hogy Klapkáé előtt vagy azzal egy időben hagyta el a nyomdát.6 Lapinski 1826-ban vagy 1827-ben született a galíciai Skrzywka községben, birtokos család sarjaként. Előbb a bécsi Theresianumhan végezte tanulmányait, majd a cs. kir. 57. gyalogezredben lett hadfi (hadapród), s innen került át 1843. novemberében a 3. tüzérezredhez, ahol valamilyen fegyelmi ügy miatt 3 [Johann Nobili:] Der Winterfeldzug 1848-1849 in Ungarn unter dem Oberkommando des Feldmarschalls Fürsten zu Windisch-Grätz. Wien 1851. 4 Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848 és 1849. évi forradalom idejéről. Pest 1868. II. k. 64. 5 Theophil Lapinski-. Der Feldzug der ungarischen Hauptarmee im Jahre 1849. Hamburg 1850. 6 George Klapka: Memoirs of the War of Independence in Hungary. London 1850. Vol. I—II. Németül néhány hónappal később jelent meg: Memoiren von Georg Klapka April bis Oktober 1849. Leipzig 1850. Klapka emlékiratának előszava 1850 áprilisában kelt, Lapinski műve április végén már elhagyta a nyomdát.
