Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057

A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1115 Az írást magyarázkodással kezdtem és azzal zárom. A jakobinus mozgalom, ha nem is mérhető 1848/49, 1918/19, 1945 vagy 1956 mércéjével, hasonlóan ezekhez, nehezen tárgyalható harag és elfogultság nélkül. Felségsértés, történeti alkotmány felszámolásának szándéka, aránytalanul súlyos ítéletek, a vádlottak körének célzott megválogatása, a mozgalom vezetőjének ellentmondásos személyisége mind olyan probléma, amely a tárgyat a tudományosság legszigorúbb szempontjai szerint megközelítő kutatókat is óhatatlanul politikai és erkölcsi állásfoglalásra is kényszerítette-kényszeríti. A mozgalom vagy Martinovics életének és munkásságának kutatása a forrásfeltáró alapkutatásokat végzett Fraknói Vilmos, Mályusz Elemér, Domanovszky Sándor, Benda Kálmán, Szilágyi Dénes és a részproblémákat alapkutatások révén taglaló komoly történészek számára sem volt „csak" tudományos kihívás, még kevésbé az az „ügyet" eleve a politika felől közelítő esszék és pamfletek fentiekben számba vett szerzői számára. Bízom benne, hogy a fenti áttekintésből kiderült, melyek az alapkutatásokon nyugvó mérvadó, a részkutatásokra alapozott fontos művek, a korrekt népszerűsítő munkák, és melyek a haraggal és elfogultsággal papírra vetett írások - ám a fentiekben nem tudományos értékük és jellegük szerint ismertettem azokat, hanem — itt, ott ugyan kényszerűen felborítva — kronológiai rendben. Mivel az írás tárgya nem a jakobinus mozgalom története, hanem annak értelmezései voltak, az egyes írásoknak szentelt figyelem természetesen nem arányos értékükkel és terjedelmükkel. Néhány politikai pamflet és politikai „kirohanás" nagyobb teret kapott, mint egy-egy tárgyszerű könyv. Mint a bevezető, úgy a befejező sorokban is jelzem továbbá, hogy célom nem a jakobinus mozgalmat és szereplőinek életét/munkásságát taglaló vagy érintő teljes szakirodalom áttekintése volt, mert akkor a fenti terjedelemben legfeljebb kommentált bibliográfiát állíthattam volna össze. Be kellett volna vonni az összes Kazinczy-, Batsányi-, Verseghy- stb. monográfiát és tanulmányt, a Martinovics filozófiai és természettudományi munkáit/érdemeit, Hajnóczy, Laczkovics, Szentmarjay munkásságát, Sigray személyét/szerepét taglaló/érintő munkát (és most csak a főbb szereplőket említettem), hiszen ezek többségében, hangsúlyosan vagy mellékesen, szóba kerül a jakobinus mozgalom. A több lehet, hogy több lett volna, de a kevesebbet választottam - a történész szakmát egy abbahagyott vita tovább- és újragondolására buzdítva... A UNFINISHED DISPUTE On the Hungarian Jacobins by János Poor (Summary) On May 1795 five leaders of the Hungarian Jacobin movement, namely Ignác Martinovics, József Hajnóczy, János Laczkovics, Ferenc Szentmarjay and Jakab Sigray, were publicly executed at Buda, to be followed two weeks later by Pál Oz and Sándor Szolártsik. A lot more persons were sentenced to imprisonment. Attitudes towards the executed and other persons involved in the Jacobin movement widely diverged already among contemporaries. Whereas Gergely Berzeviczy, an eyewitness to the executions, regarded them as victims of an authoritarian regime, Antal Szirmay thought of them as mere rebels. The judgement formed by posterity proved just as divided. It was not only the authors of essays and