Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1113 mindig távol állt. Nem értette sok egykori jozefinista Hajnóczy által megfogalmazott dilemmáját: emberbarát vagy hazafi? Egy dologban azonban végig következetes maradt, hogy a parasztokat és a polgárokat más, jobb állapotba kell helyezni. Hangsúlyozza, hogy Hajnóczy József volt a vezéralakja a Martinovicstól függetlenül tevékenykedő ellenzéknek. Hajnóczy a francia forradalom híve volt, de szilárdan állt a hazai reformellenzéki mozgalom talaján is. Jól látta, hogy Magyarországon a paraszt és a polgár nem lehet egy francia mintájú forradalom támasza. Építeni egy esetleges felzendülésnél a nemesi ellenzékre, annak demokrata gondolatok felé is hajlítható balszárnyára lehet. „Martinovics életútjának, személyiségének vizsgálata nem tanulságok nélkül való. Nem kívánatos azonban, hogy alakja eltakarja a XVIII. sz. utolsó évtizedének társadalmi és gazdasági mozgásait, melyek a reformkor előjátékának is felfoghatók."169 Barta János 1995-ben a Századok hasábjain foglalkozott a jakobinus mozgalom illúzióival és realitásaival, nem változtatva saját korábbi koncepcióján. A munka igen érdekes része az, amelyben kontextusba helyezi a megfélemlítő politikát. Arról értekezik, hogy a megtorló politika Magyarországon és Erdélyben a végletek képét mutatja. 1735-ben a korai szakaszában elfojtott békési parasztmozgalom résztvevői közül 12 főt, az 1753. évi, a nyílt felkelésig el sem jutott hódmezővásárhelyi szervezkedés 45 halálra ítéltje közül hármat végeztek ki. Az 1765/66. évi dunántúli parasztmozgalom megtorlatlan maradt. 1784-ben az erdélyi felkelés részvevői közül 37 főt ítéltek halálra, de József csak hármat hagyott jóvá (egy közülük öngyilkos lett). 1784 novemberében a felkelők dévai veresége után a megyei nemesség statáriális bíráskodása alapján 56 parasztot kivégeztek. A jakobinus perben viszont csak 7 kivégzés volt. Párizsban a jakobinus diktatúra alatt 1794 júliusáig 1250 gyanús személyt végeztek ki.17 0 Külön fejezetet szentelt a mozgalomnak Pölöskei Ferenc A köztársasági eszme története Magyarországon című könyvében,17 1 és röviden kitért rá Schlett István a magyar politikai gondolkodást áttekintő munkája első kötetében.17 2 A Bendáéhoz hasonló vállalkozásba azonban — akár az iratkiadás hasonló léptékű és szintű folytatásába, akár a téma új, monografikus feldolgozásába — az elmúlt évtizedekben senki nem kezdett.17 3 169 Doreczky Beatrix: A magyar jakobinusok mozgalmáról. Vizsgálat Martinovics Ignác és társai perében. Mozgó Világ 8. (1982: 12. sz.) 27-29. 170 Ifj. Barta János: Illúziók és realitás a magyar jakobinusok mozgalmában. Századok 129. (1995: 5. sz.) 883-885. 171 Pölöskei Ferenc: A köztársasági eszme története Magyarországon. Bp. Cégér, 1994. 23^44. (.Pölöskei Ferenc szerkesztésében jelent meg a Köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon. Bp. 1990. című tanulmánykötet. Ebben Hajdú Lajos írt Martinovics 1793. évi alkotmány tervéről: A köztársasági eszme első jelentkezése a magyar politikai gondolkodásban. Uo. 7-15.) 172 Schielt István: A magyar politikai gondolkodás története. I. Bp. Korona Kiadó, 1996. 266-276. (további kiadások: 2004., 2009.) 173 Annak ellenére, hogy — ismétlem — nem volt célom a jakobinizmus könyvtárnyi irodalomtörténeti, tudománytörténeti, helytörténeti stb. szakirodalmának feltérképezése, kiemelek két kiváló portrét Sigray Jakabról. Bariska István: Sigray Jakab gróf és a Martinovics-féle összeesküvés. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 22. (1995: 3. sz.) 65-71. és Uő: „Véthet-e az ilyen annyit, hogy meghaljon érte?": gróf Sigray Jakabról, halálának kétszázadik évfordulója múltán. Vasi Szemle 50. (1996: 1. sz.) 65-85. Utalok továbbá Balázs Péter két tanulmányára, aki újabban tudománytörténeti szempontból karolta fel a jakobinus problematikát. Balázs Péter: Materializmus
