Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1104 POÓR JÁNOS lunk nem fordulhat elő. 135 Azok számára, akik a változatlanság hívei voltak, a mozgalom nézetük igazolását hozta. Magyarországon is jó negyedszázados síri csend állt be, de a változás korábban elkezdődött. A magyar nemességben a reformkészség a francia történések miatt már előbb elhalt. A jakobinus perrel azután hirtelen leszállt az éjszaka. Szilágyi Dénes fenti írásai mellett recenziót is szentelt Benda kiadványának és ebben állításait még sarkosabban fogalmazta meg.13 6 (Jóllehet lesznek bizonyos ismétlődések, mégis érdemes összefoglalni a recenzió mondandóját.) A magyar szakirodalomban Martinovics teljesen ellentétesen megítélt kulcsfigura. Mályusz Elemér szerint a pokol küldötte, Mód Aladár szerint a magyar jakobinusok feje politikai zseni és mártír. Szimonidesz Lajos, mint korábban Kossuth Lajos, úgy tartja, hogy az összeesküvés a rendőrség műve volt. Spira György szűk rétegre korlátozódó, de forradalmi mozgalmat lát az összeesküvésben. Szilágyi szerint — amikor 1950-ben Budapesten elhatározták a források kiadását — az elhatározás mögött nem a történeti igazság kiderítésének a vágya volt, hanem a politika propagandaszempontból használható „ősöket" akart teremteni magának (az uralkodó pártnak), miként a Tanácsköztársaság is megkísérelte, hogy tekintélyét a Martinovics-kultusszal növelje. Az 1950. évi döntés azért igen értékes gyümölcsöt termett: Benda Kálmán elfogulatlan tudományossággal teljesítette kiadói munkáját. A kiadványban egyébként — jegyzi meg Szilágyi — sok a hiba, főleg a lábjegyzetekben, de azok egy egészében szakszerű összteljesítménybe „illeszkednek", és a terjedelemhez mérve csekélyek. Azért véleménye szerint szerencsés lenne egy újabb kötet kiadása, amely az azóta megszületett eredményeket ismertetné, és az I—III. kötet hibáit jelezné. A forráskiadás a fentiek ellenére Szilágyi teljes elismerésével találkozott. A 93 oldalas bevezetéssel szemben azonban a recenzióban is komoly ellenvetései voltak. Benda a jakobinusok mögött élénk hátország képét festi meg. De néhány tézisével szemben kifogás emelhető. Annál is inkább, mert tézisei nagy visszhangra találtak. A tézisek Szilágyi szerint így foglalhatók össze: 1793-1794-ben Magyarországon nagyobb ellenzéki mozgalom bontakozott ki a patrióta kisnemességgel (mint tömegbázissal) és a demokrata értelmiséggel (mint vezető csoporttal) fémjelezhetően. A mozgalom vezető személyisége Hajnóczy József volt. 1794 folyamán a feszültségek forradalmi helyzethez vezettek. Benda szerint 1794-ben az ország szinte lángokban állt. Martinovics 1794-ben találkozott a tőle teljesen független mozgalommal, és katalizátorként működött az egyébként ideológiailag Hajnóczy vezette titkos társaságok megalapításában. Szilágyi szerint egy Martinovicstól független nagy ellenzéki mozgalom létének az elfogadása minden magyar történész eredményének ellentmond, és az 135 Szilágyi szerint a Zinzendorf gróf, a „filozófiai politika" egyik utolsó képviselőjén Bécsben — aki határozottan kétségbe vonta a bécsi összeesküvés komolyságát — a Martinovics-összeesküvés hatására visszakozott. „A magyar jakobinusok összeesküvésében a felvilágosult grófnak is fel kellett ismernie, hogy megtörtént a lépés a puszta, szabadelvű beszédtől a forradalmi tett felé." Silagi, D.: Jakobiner i.m. 201. 136 Denis Silagi: „Schriften der ungarischen Jakobiner". Aus Anlaß einer Budapester Quellenpublikation. Südost-Forschungen 23. (1964) 334-339.
