Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1101 pesti polgárokat, majd (november végére) további 19 városból érkeztek ilyenek Bécsbe. A polgárok természetesen nem tudták, hogy az akció mögött Lipót császár áll. Mint ahogy ő állt a mögött a program mögött is, amely polgárok szövetségét akarta létrehozni. Szeptember végén indult az akció a parasztok körében, ám mielőtt kibontakozott volna, mind ez, mind a polgárok közötti agitációs munka leállt. Mályusz Elemér szerint mivel a király az akcióival csak a rendiséget akarta térdre kényszeríteni, miután sikerült, ejtette a polgárokat és a parasztokat. Szilágyi szerint, bár az akció 1790 őszén tényleg leállt, másról van szó. Tágabb összefüggésben a magyarországi akciók Lipót toscanai törekvéseibe illeszkednek, melyekhez mindvégig hű maradt, és amelyek célja az állam megreformálása, a természetjogilag alaptalan kiváltságok eltörlése, a nemesség, a polgárság és a parasztság egyenjogúsítása. És az akciót a király fel is akarta újítani. 1791 végén visszatért terveihez. Azt a feladatot — amelyet 1790-ben Hoffmannra és Szalkay Antalra testált — most Martinovics Ignácra bízta (aki nem tudta, hogy szerepében nem úttörő.)12 4 Szilágyi Dénes interpretációjában tehát II. Lipót (kétségtelenül sajátos, titkosszolgálati, konspirativ módszereket kedvelő/használó125 ) felvilágosult reformpolitikus (nem számító machiavellista, amilyenként lényegében Benda is ábrázolja). Ferenc alakja is egészen másként áll előttünk Szilágyinál, mint általában a történetírásban. A magyar történetírás legendája — olvassuk —, hogy Ferenc alatt kegyvesztettek lettek a besúgók (köztük Martinovics). Mályusz addig megy — jegyzi meg Szilágyi —, hogy Ferenc nem szerette azokat, akik közte és apja között bizalmatlanságot szítottak. Benda pedig Mályuszra hivatkozva írta, hogy Ferenc a trónra lépése után azonnal feloszlatta apja titkosrendőrségét.126 Szilágyi szerint arra sincs semmi bizonyíték, hogy (Mályusz és Benda szerint) Ferenc azért nem szerette a konfidenseket, mert őt is megfigyelték. Valójában arról van szó, hogy az új uralkodó — szemben apjával —, nem akart maga „bajlódni" a titkos ügynökökkel, és átadta Gotthardit és embereit Franz Colloredo grófnak. Ez minden volt, csak éppen nem a lipóti titkosszolgálat leépítése/lefokozása, lévén, hogy Colloredo — akinek a számára új, kabinet-miniszeri posztot hoztak létre — Ferenc első számú bizalmasa, és a monarchia első számú politikai vezéregyénisége volt akkoriban. A Gotthardi vezette szervezet tehát, más formában, tovább élt. 1793-ban azután Ferenc reorganizálta a József-féle rendőrminisztériumot is Pergen vezetése alatt, és Lipót konfidensei az ő alárendeltségében működtek tovább. „Magától értetődik, hogy II. Lipót titkos munkatársait nem úgy kezelték, mint 1792. március 1-je előtt, de Ferenc nem gondolt arra, hogy a régi bizalmasokat eltávolítsák az udvarból" - olvassuk.127 Szilágyi azzal 124 Silagi, D.: Jakobiner i.m. 100. 125 Az általa létrehozott tikos értelmiségi szervezetről (Assoziation), amely révén Lipót naprakész információkkal rendelkezett (legalábbis arra törekedett) a monarchia hivatalnokairól, részletesebben 1. Silagi, D.: Ungarn und der geheime Mitarbeiterkreis i.m. 105-114. 126 Mályusz E.: Sándor Lipót i.m. 157-158.; Benda K.: A magyar jakobinusok i.m. I. 695.; Silagi, D.: Jakobiner i. m.128. (Mint Szilágyi világossá tette — láttuk — nem titkosrendőrsége volt Lipótnak. Egyébként Mályusz nem titkosrendőrségről szólt a Benda által hivatkozott helyen.) 127 Silagi, D.: Jakobiner i.m. 130.
