Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1073 vei hajtóvadászatot indított a felvilágosodás, vagyis a műveltek ellen. Ó nemcsak gyűlölte az irodalmat, hanem valósággal személyes ellenségének tekintette az írókat. Gyűlölte a jakobinusokat is, akik valójában nagyon ártalmatlan emberek voltak.4 0 Voltak Magyarországon is, akik örömmel látták a feudális rendszer összeomlását Franciaországban, de számuk apadt, mihelyt nyilvánvalóvá vált, hogy Ferenc nem apja nyomdokain halad. Az új eszmék iránti lelkesedés — érzékelhették — akadály a hivatali előmenetelben. Az udvarból szétáradó reakciós szellem sokakat eltérített a szabadelvűségtől. A francia forradalom megmozgatta az egész európai emberiséget. Ám épp ez okból királyság, az egyház és a nemesi rend kezet fogott egymással a fennálló megvédésére. Nemcsak azért, mert a király úgy akarta, hanem saját érdekei kívánták úgy: a magyar nemesség elátkozta azokat, akik köréből az új eszmékhez csatlakoztak. Csokonai és Berzsenyi egyaránt az ellenforradalom hősét, Ferenc császárt dicsőítették, a vármegyei urak meg üldözték a haladás híveit. Országszerte általánossá vált a denunciálás, megindult a hajsza a gyanúsítottak ellen. Ebben a légkörben alakultak a titkos társaságok, így Martinovicsé is. Martinovicsot, Laczkovicsot és Hajnóczyt olyan munkáik miatt üldözték, amelyeket Lipót megrendelésére írtak. (Azzal, hogy II. Lipót döntő eszmei előkészítő szerepet játszott a magyar jakobinizmusban, jóval később Szilágyi Dénes foglalkozik majd részletesen -mint erre még visszatérünk.) A jakobinusok elleni per azután I. Lipót korának gyászos emlékét idézte fel, és Acsády nemcsak, sőt nem is elsősorban az udvar ellen kelt ki, hanem a nemesség és a szolgalelkű magyar főhivatalnokok (így Ürményi József) ellen (is). Véleménye szerint Ferenc király jól látta, nincs mit tartani a magyar rendektől, éppúgy gyűlölik a kor eszméit, mint ő maga.4 1 Márki Sándor 1907-ben megjelent Martinovics és társai című írása egy jakobinusokat méltató beszéd írásos változata, amelyet 1895-ben Kolozsváron, 1900-ban Budapesten mondott el.4 2 Szerinte Martinovics és társai emlékét az állam éppoly titokzatos homályba burkolta, mint Wesselényi Ferenc nádorét és társaiét 124 évvel azelőtt. Csak a tanultak kis csapata fordult rokonszenvvel, egy kisebb csoport pedig rajongással feléjük. A nép elhitte, hogy gonosztevők voltak, akikké hivatalosan nyilvánították őket. Lehet, hogy nem álltak a vezetők olyan erkölcsi magaslaton, mint kellett volna, de a világtörténelem legnagyobb jellemeinek is vannak egyenetlenségeik. Martinovicsék a forradalmat vérontás nélkül akarták. A kátéik 1789 és nem 1793 eszméit hirdették. Azért kellett titkos utakon járniuk, mert nem volt kellően felvilágosult, népi hátterük. A szerző szerint az igazságszolgáltatás megfeledkezett függetlenségéről és a reakciónak tett szolgálatot. Mint Marczali, úgy Márki szerint sem voltak jakobinusok a szervezet tagjai, inkább lehetett volna magyar girondistáknak nevezni őket. (Az, hogy a magyar jakobinusokat inkább a girondisták és nem a francia jakobinusok mércéjével kell mérni, a szakirodalomban később is gyakran felmerül.) 40 Acsády /.: A Magyar Birodalom i.m. II. 596. 41 Acsád /.: A Magyar Birodalom i.m. II. 602. 42 Márki Sándor: Martinovics és társai. In: Uő: Nemzeti ünnepeken. Kolozsvár, Kiadja Kolozsvár Sz. Kir. Város Közönsége, 1907. 187-204.
