Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1071 tűnőbb magyar történeti munka az újabb időkben. A szerző azonban fiatalabb annál, hogysem ismerhetné a politikai szenvedélyeket. Festi ugyan az akkori idők szellemét, de ez mégsem elégíti ki egészen az olvasót, aki az elítéltekben az új kor eszméit, a szabadság vértanúit tanulta tisztelni, és nem tudja felfedezni a bírák tárgyilagosságát. Pulszky vázolta Magyarország helyzetét, az elindult, majd a Ferenc alatt megrekedt reformmunkálatokat, Fraknóira is támaszkodva felvázolta Martinovics életrajzát és az összeesküvés rövid történetét, majd rátért lényegi ellenvetéseire. A Kúria szerinte nem tudta felfogni, hogy a bíró a törvény őre, nem pedig a kormány hivatalnoka, feladata nem a politika szolgálata, hanem az igazságszolgáltatás. A pert a kormány és a Kúria törvényszegéssel nyitotta, a Kancellária ugyanis törvénytelenül utasításokat adott a bíróságnak, amely a felsőbb osztályok szolgai lelkét képviselte. Vigasztaló ellentétet képez az ügyvédi kar magatartása, ám az ügyvédek hiába készültek fel, a vádlottak sorsa a szemfényvesztő perben előre meg volt pecsételve. Ha már a Királyi Tábla eljárása botrányos volt, csak arcpirulással lehet írni a Hétszemélyes Tábla süllyedéséről. A magyarnak nincs Tacitusa, ki ezt az eljárást érdeme szerint megbélyegezze - fakadt ki.3 5 Röviden reflektált a mozgalomra A kilenczvenes évek reformeszméi és előzményeik című könyvében Concha Győző. Úgy vélte, hogy a magyar jakobinusok nem voltak forradalmárok. Martinovics és Laczkovics műveit csak a nemességgel és papsággal kapcsolatos hangvételük teszik forradalmi jellegűvé. A királyságot viszont még annyira sem támadták, mint a kilencvenes évek egyik reformer vezetője, Batthyány Alajos. A mozgalom résztvevői közül Hajnóczyt emelte ki, akivel a Vérmezőn egy kiváló jellemű nagy szellem életét oltották ki.36 Marczali Henrik a Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig című nagy munkája vonatkozó fejezetében a mozgalmat Horváth Mihályhoz és Pulszky Ferenchez közelállóan értelmezte.37 Szerinte Magyarországon egy századon át a királyi hatalom sürgette az ősi hun alkotmány megváltoztatását, 1790-ben a rendek is készen voltak annak átalakítására arisztokratikus nemzeti irányban. Ferenc uralomra jutásával és a francia forradalom első diadalaival azonban fordulópontra jutott az ország története. A királyt a forradalom elrémítette. Miután a forradalommal nincs megalkuvás, a magyar alkotmány viszont, ügyesen kezelve, nem igen gátolta a fejedelmi abszolutizmust, belső „szövetség" jött létre a királyi hatalom és a magyar alkotmány között. A konzervatív érdekek felsorakoztak a trón körül. Újra a születés, az előkelő társadalmi állás, a felekezeti hagyományok tisztelete, legrosszabb esetben a fejedelem és az országnagyok alázatos szolgálata nyújtottak módot a boldogulásra. A felvilágosodás és a francia forradalom első mozzanatai után a reménykedő, művelt emberek reményeinek vége szakadt. Ebből a talajból nőtt ki a jakobinusok mozgalma. 35 Pulszky Ferencz: Martinovics és társai. Bp. Franklin-Társulat, 1882. 75. (2. kiad. 1907.) 36 Concha Győző: A kilenczvenes évek reformeszméi és előzményeik. Bp. Franklin-Társulat, 1885. 152., 168. 37 Marczali Henrik: Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig (1711-1815). Bp. Kiadja az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, 1898. 547-564.
