Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Frontiers, Regions and Identities in Europe. (Ism.: Vajda Barnabás) IV/1054

1054 TÖRTÉNETI IRODALOM szerencse, hogy egykori munkahelyein utódai és követői, jogtörténészek és történész-levéltárosok (különösen Béli Gábor, Mezey Barna, Molnár András) egyre többet tesznek közzé hagyatékából. Esszéi, tanulmányai, személyes életpályája valamennyi társadalomtudománnyal foglalkozó kutató számára hordoznak üzenetet. Letisztult stílusa, lényeglátása pedig szinte most is élőnek mutatja, akinek gondolatait már az új jogtörténész- és történészgenerációnak kell továbbfűznie. Domaniczky Endre FRONTIERS, REGIONS AND IDENTITIES IN EUROPE Ellis, Steven G. - Esser, Raingard (eds.) Edizioni Plus Pisa University Press, 2008. 312 o. HATÁRTERÜLETEK, RÉGIÓK ÉS IDENTITÁSOK EURÓPÁBAN A Frontiers, Regions and Identities in Europe a Clihores.net nevű tudományos kutatóhálózat közös munkájának negyedik kötete. Egy angol nyelvű kollektív monográfia, amely tizenhat különböző szerző tizenöt tanulmányát tartalmazza elsősorban a határ és a regionális identitás témakörében. Nyilvánvaló, hogy a határ, a régió és az identitás fogalmak összefüggnek egymással. Az országokhoz hasonlóan a régiókat is határok (border) övezik, de az utóbbiak fluktuáló határterületekkel (frontier, borderland) is rendelkezenek. „Mivel egy régió rendszerint explicit módon valamilyen geográfiai területre vonatkozik — írja Ann Katherine Isaacs az előszóban —, ezért a régió sokkal autentikusabbnak, természetesebbnek és kézzelfoghatóbbnak tűnik, mint a nemzet. Ennek ellenére a régiók is alapvetően képzelt közösségek (imagined communities), amelyek vitathatók, egymást átfedik és mindig változnak." A kötet elején Miroslav Hroch (Károly Egyetem, Prága) elemzi a regionális történelem specifikumait a nemzeti történelem viszonylatában, rámutatva, hogy a jelenlegi történeti munkákban a „regionális" helytelen módon mindent jelent, ami a „nemzet" szintje alatt található. Ugyanezt a gondolatot folytatja Steven G. Ellis (National University of Ireland, Galway), Kieran Hoare (University College, Cork), Gerald Power (National University of Ireland, Galway), William M. Aird (Cardiff University) és Rhys Morgan (University of Oxford), akiknek Régiók és határok a Brit-szigeteken című közös tanulmánya azonban (a Hroch-tanulmánnyal szemben) a régiók értelmezésében rejlő nagyfokú állandóságra is rámutat. Ausztria, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Spanyolország regionális történelmi vonatkozásai tekintetében Jean-Francois Berdah (Centre of Excellence Jean Monnet), Raingard Esser (University of the West of England), Martin Moll (Graz) és Anna Maria Pult Quaglia (University of Pisa) egy széles körben elfogadott alaptétel ellentmondásosságából indulnak ki. Annak ellenére, hogy a mai Európai Unió szereti magát a régiók Európájaként megfogalmazni, a regionális tudatok tekintetében a kontinens nyugati és keleti felén igen eltérő helyzet figyelhető meg. Közép- és Kelet-Európában vagy egyáltalán nem alakultak ki regionális identitások, vagy szinte kizárólag a nemzeti narratívába ágyazva lelünk ilyeneket. Ez a tétel természetesen nem új, és a kötet cseh, lengyel, szlovák és román szerzői maguk sem lépnek ki teljesen ebből az értelmezési keretből. Ám Milos Rezník (Chemnitz), Mirela Ciuchea (Suceva), Elena Mannová (Szlovák Tudományos Akadémia) és Ewelina Szpak (Jagelló Egyetem, Krakkó) A regionális történelem szerepe Romániában, Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában (54-75.) c. közös tanulmánya a bizonyíték, hogy miközben a történészek tudomásul veszik az adott helyzetet, aközben képesek saját nemzeteik nacionalista régióértelmezéseit jelentős kritikával szemlélni. Különösen tanulságos a lengyel példa, melynek kapcsán Ewelina Szpak azt elemzi, hogy a két háború közti lengyel regionalizmus a második világháború után újjáéledt, de most már erős politikai felhanggal. Mégpedig azért, mivel a Szovjetunió felé elvesztett területek (Kresy), illetve „a nyugaton és északon szerzett területek (amelyeket a szocialista propaganda visszaszerzett területeknek nevezett) igazolást, és lehetőleg tudományos legitimációt igényeltek" (61.). Milos Rezník külön tanulmányt szentel annak, hogy Lengyelország 1945 utáni nyugatra tolódása magával hozta a korábbi német területek lengyelesítésének igényét a történetírásban is. „A lengyel történettudo-