Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Források Esze Tamás kuruc brigadéros életéhez és Tarpa Rákóczi-kori történetéhez. Második kötet: 1707-1709. (Ism.: Glück László) IV/1045

TÖRTÉNETI IRODALOM 1045 hogy az új urak hamar ráéreztek a borban rejlő lehetőségekre is: a musttizedből — szép török eufémizmus a bor szó megkerülésére — hatalmas mennyiségű bor folyt be a kincstárba, amelyet azután a két hónap és tíz napos borkimérési monopólium idején árusítottak. Nem jelentettek hatalmas bevételt — számunkra viszont annál érdekesebbek — a kincstári boltok bérbeadásából származó jövedelmek. így kiderül, hogy Pécsett körülbelül 40 állami bolt szolgálta a kereskedést (máshonnan tudjuk, hogy még körülbelül ugyanennyi volt magánkézben). Bár az összeírókat általában nem érdekelte, hogy mit is árultak — és egyúttal sok esetben készítettek — ezekben a helyiségekben, az elejtett megjegyzésekből, melléknevekből megtudjuk, hogy működött itt több kardkovács, patkolókovács, nyerges; a ruházkodást pedig szabó, sapkakészítő és egy selyemárus (!) szolgálta. Az élelmezés terén a szokásos mészárosok mellett megjelenik egy réteses (börekcsi) és talán egy helvadzsi (cukrász) is Mehmed dede személyében. A közegészségügyet több borbély mozdította elő. A másik rendkívül érdekes — bár nem túl nagy, de nem is elhanyagolható mennyiségű jövedelmet hozó — tételt a hagyatéki leltárak jelentik. Bár nagyon valószínű, hogy az elhunyt rokonai, ismerősei vagy szomszédai jelentősen megcsapolták már a javakat, a vidéki hagyatékoknál pedig talán maguk az írnokok sem törekedtek túl nagy pontosságra, a listák még így is rendkívül tanulságosak. Például azért, mert kiderült: egy muszlim szemében holtában sem lehet egyenlő egy igazhitű és egy keresztény: előbbiek elhunytak, utóbbiak meghaltak. Maguk a leltárak is sokatmondóak: ugyan többnyire a megszokott — már Fekete Lajos vagy Gerelyes Ibolya tanulmányaiból is ismert — szegényes hagyatékokkal találkozunk, ám néhány rendkívül érdekes tétellel is összeakadhatunk. Látszik például, hogy bár a muszlimok az 1570-es évek elejére kiszorították a keresztényeket a belvárosból, azok anyagi ereje mégsem roppant meg: így például a magyar Erzsébet asszonynak közel 500 akcsét érő ibolyaszín köntöse volt, amely egy muszlim várkatona háromhavi fizetésével volt egyenértékű. Különösen izgalmas a vár kapitányának, dizdár]knak a hagyatéki leltára: a hozzá hasonló középvezetők javairól keveset tudunk, talán csak a budai Ali cselebi hagyatékainak jegyzéke vethető vele össze. De míg ott egy értelmiségi, itt egy katona háztartása tárul elénk: rabszolgákkal, lovakkal és töménytelen fegyverrel. Némi fényt vet a hódoltsági előkelők világára a pécsi bég házában elhunyt két bulya (hímzőasszony) példája is. Nem mellesleg két esetben zeneszerszámokkal is találkozunk: az egyik asszony amellett, hogy táncolt, fuvolázni is tudott, és az egyik városi tímármester is játszott ugyanezen a hangszeren. Ugyancsak a művelődéstörténet kutatói számára rendkívül érdekes néhány kiadási tétel: a kincstár fizette például azokat az építészeket, munkásokat és szekereseket, akik a pécsi dóm altemplomából vörösmárvány sírköveket bontottak ki, és szállítottak Buda felé Tojgun pasa parancsára: nem kétséges, hogy annak éppen épülő gőzfürdője volt a cél. A törökök nem becsülték sokra a keresztény világ teremtette szépségeket, inkább alapanyagot láttak bennük, és saját céljaikra használták saját ízlésük szerint. Egy 1555-ben feljegyzett bevételi tétel pedig azért érdemel figyelmet, mert ebből értesülünk először Kászim pasa dzsámijának és vallási alapítványának létezéséről. Az első — a többitől némiképp eltérő —jegyzék Pécs topográfiája szempontjából sem elhanyagolható, minthogy több városrész és utca neve is olvasható benne. Úgy vélem, e rövid szemelgetés is bizonyítja, hogy érdemes a pécsi elszámolások ötödfélszáz éves feljegyzéseit böngésznünk - nagyon sok irányból világítanak rá a hódoltsági hétköznapokra, és így számos tudományszak kutatója forgathatja őket haszonnal. S hogy ezt különösebb nehézség nélkül — jól vezetve — tehetjük, azért Hegyi Klárát illeti a köszönet. Sudár Balázs FORRÁSOK ESZE TAMÁS KURUC BRIGADÉROS ÉLETÉHEZ ÉS TARPA RÁKÓCZI-KORI TÖRTÉNETÉHEZ Második kötet: 1707-1709 Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és mutatókat készítette Mészáros Kálmán (Folia Rákócziana 10/2.) Vay Ádám Múzeum Baráti Köre, Vaja 2010. 193 o. Az 1707-1709. évek anyagának közzétételével folytatódott és befejeződött az Esze Tamás, a Rákóczi-szabadságharc tarpai parasztcsaládból származó főtisztje életére, az általa vezetett katonai egységek sorsára, valamint Tarpa korabeli történetére vonatkozó forráskiadvány, amelynek első kötetét a Századok 142. [2008. évi] 5. számában ismertettük.