Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Inventory of the Lettere e scritture Turchesche in the Venetian State Archives. (Ism.: Dávid Géza) IV/1040

1042 TÖRTÉNETI IRODALOM A hely- és személyneveknél úgy járt el, hogy az általa helyesnek vélt európai (olasz, magyar, délszláv sth.) alakot adta meg, bizonytalanság vagy különleges török forma esetén utóbbit transzliterálva, szögletes idézőjelek között (pl. Balaton / «Tübä» - e megfeleltetéshez kellett ugyan némi bátorság, de én sem tudok jobb ötlettel előállni). Az egyező nevű török katonáknál és tisztségviselőknél többnyire csak akkor tett megjegyzést, ha biztos volt afelől, hogy különböznek egymástól, de ha már két eltérő szolgálati hellyel említettek azonos nevű valakit, nem mérlegelte, hogy egy vagy két emberről van-e szó. Minthogy Fekete Lajos nem tüntette fel következetesen fentebb már idézett — A Velencei Állami Levéltár „Documenti turchi" c. gyűjteménye című — dolgozatában, hogy melyik okmányokat fordította le, illetve kivonatolta, a két katalógus segítségével ezt pótolhatjuk, egyben némi képet is alkothatunk a regeszták egymáshoz való viszonyáról. Fekete 11 magyar vonatkozású iratot mutatott be, ezek közül háromról derül ki, hogy a Lettere fondból való: 1. = 781.; 2. = 650.; 3. = 377. (A többit a Documenti állományából vette, sorrendben a 2005., 1342. - más dátummal, 1356. -olaszul jelentősen rövidebben, 1365., 1436., 1439., 1478. és 1482. számnak felelnek meg.) Ezek közül az első kettő napjainkra elveszett, csak a harmadik található meg őrhelyén. Ezért rövid leírásuk forrásértékkel bír. A 650. dokumentum a Bocskai István halála után kinevezett utód kilétére tér ki. Az 1607. január 20-29. között tollba mondott levél eleje Fekete verziójában az alábbiakról tudósít: „Mivel Bocskai a neki adott szultáni 'ahdnáme szerint «maga után azt teheti királlyá, akit kér» [az arab betűkkel is kiírt dilerse itt inkább 'kíván' értelemmel bír], a szultán berátot és näme ' hümäyünt adott ki arra nézve, hogy az a személy, akit Bocskai végrendeletében megnevez, az erdélyi vilayet hákimja és egyben magyar király is legyen." Ezzel szemben Bombaci (és nyomában Pedani) ekként foglalja össze a vonatkozó részt: „Informa di aver nominato a succedere al defunto Stefano Bocskai come re d'Ungheria e principe di Transilvania, un nobile ungherese, diverso da quello destinato nel suo testamento come gli era stato concesso." (Tudatja, hogy egy magyar nemes lett kinevezve Magyarország királyává és Erdély fejedelmévé az elhunyt Bocskai István utódjaként, más valaki, mint akit végrendeletében kijelölt, ahogy az korábban meg lett engedve neki.) Ismerve a korabeli eseményeket, Fekete változata az elfogadható, hiszen a Belgrádban tartózkodó nagyvezír ekkor bizonyosan Homonnai Drugeth Bálintot és nem Rákóczi Zsigmondot támogatta (Vö. Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért. In: Századok 142. [2008] 4. sz. 812-815). Hozzá kell tegyük: a fentieket nem üzenhette közvetlenül I. Ahmed szultán, hiszen ő nem vett részt a hadjáraton. Bizonyára Murád pasa kapott néhány biankó-fermánt, és azok egyikét használta fel. Ebben az értelemben Fekete jelölte meg helyesebben az információk közlőjének kilétét. A 377., keltezetlen tételt viszont Fekete helyezte megalapozatlanul Kádizáde Ali pasa valamelyik budai működésének idejére. Sikerült megállapítani ugyanis, hogy a szultánnak ajándékozni szánt tárgyak rendelési listája 1581. február 11-én érkezett Velencébe, amikor is Kalajlikoz Ali pasa töltötte be - első alkalommal - a budai beglerbégi posztot. A magyar oszmanista ugyanakkor valamivel több részletre tért ki ismertetésében. Egy másik tanulmányában Fekete Lajos a Velencében található magyar vonatkozású oszmán győzelmi jelentésekből közölte azokat, amelyek máshonnan nem ismertek (A Velencei Állami Levéltár magyar vonatkozású fethnâméi. In: Levéltári Közlemények [1926] 139-157). Ezekből kettő a Lettere, kettő a Documenti köteteiből való. Az 1566. és az 1600. évi az előbbi (a 779., illetve a 773-774. tétel - Fekete a második, a nagyvezírtől származó példányt publikálta), az 1543. és az 1596. évi az utóbbi gyűjtemény (az 509. és 1091. szám alatt) anyagából való. Minthogy a szigetvári és a kanizsai sikereket részletező beszámolók eltűntek vagy - jobb esetben - lappangnak valahol, pillanatnyilag csak magyar nyelvű fordításuk őrzi a teljes eredeti szöveget. íme, ezért (is) hasznos forráskiadással foglalatoskodni. Jó szokásához híven Fekete már ekkor másolatokat rendelt a megítélése szerint fontos iratokról. Ezek üveglemezre készültek, és bizonyára a Magyar Országos Levéltárba kerültek. Pillanatnyilag azonban ott csak a velük kapcsolatban kiállított számla van meg, maguk a kópiák vagy tönkrementek, vagy nehezen azonosíthatók, megnézni egyelőre nem tudtam őket. Pedani egyébként általánosságban törekedett arra, hogy feltüntesse a teljes terjedelemben publikált iratoknál a megjelenés helyét, az ilyen esetek egy része azonban elkerülte figyelmét, így M. Tayyib Gökbilgin forráskiadásában: Venedik Devlet Ar§ivindeki Tûrkçe belgeler ve bizimle ilgili diger belgeler. In: Belgeler V-VIII [1968-1971] 9-12., 14-38., No. 100-126. (a 118.-ra való utalás elmaradt), 119-132., No. 189-203. (egyikre sincs hivatkozás).